2. rész

Na hello, hello mindenki! :) Ugyan csak 1 komit kaptam az első részre, de láttam, hogy 22en megtekintették az oldalt, szóval itt a várt 2 rész. :) Nagyon jól esett, hogy tetszett az első rész. Remélem tetszeni fog ez is :) Komizzatok és hozom a kövit :D Jó olvasást ;)

Másnap reggel korán ébredtem, mert a kutyán, Max a fülemet nyalogatta..csodálatos élmény volt, hogy mást ne mondjak... -.- Sétálni akart.

- Luuuucyyyyy!!! - kiáltottam hangosan, hogy a hugom is meghallja, mert nem alszunk egy szobában.

- Igeen?! - kiáltott vissza álmos hangon.

- Elvinnéd Maxet sétálni?

- NEM! Hagyj aludni! - Így is rossz kedvem volt, mert nem vagyok egy korán kelő típus, de ez rátett még egy lapáttal. Tegnap is én vittem sétálni a kutyát, ma ő a soros, így hát felkeltem és álmos tántorgással átmentem az ő szobájába.

- Kelj fel végre és vidd ki a kutyát, MOST! Tegnap is én vittem ki, most te jösz! - ordítottam vele, ami nem szokásom, hisz nagyon szeretem a kishugomat, de ha nem végzi el a kötelességét az nagyon felbosszant. Tudtam, hogy kicsit kemény voltam vele, de ő úgyis most kelt volna, én meg még aludni akarok.

- Ahj, jól van, rendben, kiviszem. - nem örült, hogy ilyen keményen szóltam rá, de tudta, hogy igazam van.

- Köszönöm és bocsi, hogy kiabáltam. - kértem elnézést majd nyomtam egy puszit az arcára, hogy ne higyje azt, hogy haragszom rá és hálátlannak sem akartam tűnni. Ez után a reggel kis veszekedés után nem tudtam elaludni, ezért bekapcsoltam a gépemet és felnéztem Twitterre. Váalszoltam a barátaim tweetjeire majd megnéztem Justin profilját. Legutóbb ezt tweetelte:

" - Nagyon várom a Los Angeles-i koncertet és utána a Bahamákon a nyaralást. Nyaralás után irány California, majd alálkozunk lányok ;)" OMB! Nagyon izgatott lettem és írtam neki választ (habár tudom, hogy annak az esélye, hogy lássa egy a millióhoz, de azért megpróbáltam):

" - Nos Justin, nagyon várunk téged :) Millió csók a napos Los Angelesből. - elküldtem, majd elmentem letusolni.

*20 perccel később*

Visszamentem Twitterre, hogy beszéljek Laurennel. Érdekelt valami az új szerelmével, Jasonel kapcsolatban. Sajnos nem volt fent, de hagyott nekem egy üzit:

" - Hey csajszi nagyon jó volt a tegnapi nap, remélem ma is talizunk. Mielőtt tegnap összefutottunk volna, nem fogod elhinni, MEGCSÓKOLT!!!" - bármennyire is végig akartam olvasni ami ezek után következett, képtelen voltam, mert Lauren üzenete alatt volt egy másik is JUSTIN BIEBERTŐL!

- TE JÓ ÉÉÉÉÉG!!!!!! - sikítottam és ugrándoztam, mert Hála Istennek, egyedül voltam otthon. Nem tudtam elhini, hogy tényleg Ő írt nekem:

" - Jó tudni, hogy te vársz rám Los Angelesben :)" - azt hittem elájulok. OMB! Tényleg Ő írt NEKEM! Hirtelen éreztem, hogy potyognak a könnyeim az örömtől. Talán soha nem voltam még ilyen boldog. Azonnal felhívtam Laurent, hogy elmondjam neki, hogy JUSTIN BIEBER írt nekem egy üzenetet Twitteren. Elmondtam neki mindent és ő is sikítozott. Haha kicsit bolondok vagyunk, de ezért vagyunk legjobb barátnők. Most már még jobban várom a koncertet.

*2 héttel később*

- OMB! Még 6 nap van Justin Bieber koncertjéig! - sikította Lauren kora reggel. Anya biztosan beengedte ő pedig egyenesen a szobámba futott, kinyitotta az ablakot és az ágyamra ugrott. Nem normális, de én ettől szeretem annyira.
- Igen, neked is jó reggelt. - mondtam nagyokat ásítva.
- Csodálatos a mai nap, menjünk vásárolni. - Lauren imád vásárolni, szinte minden nap új ruhái vannak, ellentétben velem, én nem vagyok annyira oda a vásárlásért, a kevesebb néha több elven élek. 
- Oké, hadd egyem meg a reggelimet és utána mehetünk. - gyorsan kikeltem az ágyból, fogat mostam és lerohantam a konyhába, hogy harapjak pár falatot. Láttam, hogy apa a kanapén alszik, biztos túl fáradt volt, hogy felmenjen az ágyba a tegnap esti baseball mecs után. Nem akartam felébreszteni, ezért halkan a fülébe súgtam:
- Apa, elmegyek Laurenel vásárolni, tudsz adni egy kis pénzt? - a kezembe nyomott 40$-t és visszafeküdt aludni. Befejeztem a reggelimet és Laurennel elmentünk vásárolni.
Mikor megvettünk mindent (ami Lauren szemszögéből annyit jelent, hogy üresen hagyta a plázát) haza mentünk. Nagyon fáradt voltam, az egész napot a plázában töltöttük. Mikor végre hazaértem, megvacsoráztam majd felpróbáltam a ruhákat. Igen, mind tökéletes, egyértelműen ezeket veszem fel Justin koncertjére. Vettem egy lila pólót amin ott van Justin tökéletes neve és egy kép róla...ahw az a kép, az az arc, egésznap eltudnám nézni azt a pólot.

Vettem még pár rövidnadrágot is és szerencsére sokat voltam a parton, ezért jó színem van. Istenem, rossz lenne ha Justin nem lenne rólam jó véleménnyel, hisz az üzenetében olyan aranyos volt.
Egy kicsit ledőltem az ágyamra és ismét álmodozni kezdtem, hogy mi lesz a koncerten. Sokszor megnéztem a Never Say Nevert ezért nagyjából tudom, hogy választják ki a szerenádra a lányokat, de ha belegondolok, hogy milyen lehet átélni..Istenem előszőr fel sem fognám, hisz ez az egyik legjobb dolog ami történhet az életemben. Kicsit elálmosodtam ezért bekapcsoltam az iPodom, betettem a kedvenc számaim listáját és elaludtam.
*a koncert előtti nap*
- Laureeeeen! - kiáltottam ki az ablakomból, mert Lauren és én egymás mellett lakunk. Általában este 7 után már csak így beszélünk.
- Mond. - kiáltotta vissza.
- Márcsak 24 óra van a koncertig, te is nagyon izgatott vagy? - ostoba kérdés, hisz tudtam, hogy ő is annyira szereti Justin, mint én ha nem jobban.
- Ne is mond, ez az utolsó 24 óra már kész kínzás.
- Egyetértek, de most megyek vacsorázni, holnap találkozunk. - köszöntem el tőle.
Vacsora után megnéztem, hogy történ-e valami érdekesebb Facebookon ésTwitteren. Beszéltem pár emberrel, majd lefeküdtem aludni, legalábbis szerettem volna aludni, de képtelen voltam. Lehetetlenség aludni, hiszen már csak pár óra és ott leszek Justin koncertjén! Jól kell holnap kinézzek, hátha van egy kis esélyem, hogy én legyek az akinek énekel..de jó is lenne, énekli a One Less Lonely Girlt, oda táncol hozzám, főlém hajol és megsimogat, hogy megnyugodjak, hisz pár potyognak a könnyeim. Tovább énekel a közönségnek, majd visszafordul hozzám, de elszámolja magát és szinte rám esik...az arca az arcomtól nem messze áll meg...már majdnem elcsattan 1 csók, amikor hirtelen megszólal a telefonom, hogy ideje felkelni. Ez is jókor zavar közbe, már majdnem megcsókolt nem lehetett volna pár perccel később?! Majdnem szét törtem a telefonom, de képtelen voltam rá, hisz a Somebody to Love szólalt meg, ez valamennyire enyhítette a dühömet, de akkor is...
*pár órával később*
Lauren, John és én elmentünk a partra egy utolsó barnulásra. Minden jól ment amíg John nem közölte, hogy valamit el akar mondani. Fogalmam sem volt, hogy mit akar, értetlenül néztem rá.
- Egy pillanatra elrabolhatlak? Szeretnék valamit elmondani. - mondta és arébb húzódott, jelezve, hogy séta közben akarja mondani, bármi is legyen az. Kíváncsi voltam, hogy mit akar ezért utána mentem.
- Mit szeretnél John? - kérdeztem továbbra is értetlenül. Lauren napozott és zenét hallgatot, szóval nem hallott minket. John megfordult, megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Gyönyörű szemei vannak, valahányszor beléjük nézek, érzem, hogy elveszek, de akkor is...ő a barátom, csak néha gondoltam bele milyen lehet vele, de sose volt bátorságom megmondani neki..talán azért, mert nálam csak szebb barátnői voltak, vagy csak egyszerűen féltem..de ez most mind nem számít..ahogy a szemembe nézett éreztem, hogy valami fontosat akar mondani, ezért figyeltem. Vett egy nagy levegőt, majd nehezen neki látott:
- Amanda, nem is tudom, hogy mondajm meg neked, de... - pillanatnyi hatás szünetet tartott, de mégis egy évnek tűnt..(mond már mivan, megöl a kíváncsiság!!) gondoltam magamban. - Amanda én azt hiszem, hogy beléd szerettem, régóta érzem ezt, de nem mertem sose bevallani, de tudnom kell, hogy te is így érzel-e?- WOW! Mindenre gondoltam volna, de erre nem...John tényleg belém szerelmes? Belém?! Szinte az ovi óta barátok vagyunk, mindent tudtam róla, de ezt nem. Nagyon megdöbbentem, ha azt mondta volna, hogy ő és Lauren már általános első osztály óta együtt vannak, még azon se döbbentem volna meg ennyire (na jó azon talán egyáltalán nem döbbentem volna meg). Nem akartam megbántani, mert nagyon szeretem, ezért ighyekeztem tapintatos lenni...
- Hűha. Azt hittem legjobb barátok vagyunk, de látom nagyot tévedtem. Eddig hittem a fiú-lány barátságokban, de látom nem volt igazam..ne érts félre, nagyon kedvellek, de csak mint barátot, hisz te és Lauren vagytok a legjobb barátaim... - ekkor láttam az arcán a hatlam csalódást, szóval gyorsan javítani próbáltam a helyzeten.
- Deha jobban belegondolok..hisz szinte az ovi óta vagyunk legjobb barátok, ismerjük egymást, mintha csak testvérek lennénk, de azt hiszem..szerintem próbáljuk meg, randizzunk párszor és majd meglátjuk. Mit gondolsz? - reménykedtem, hogy igent mond, nem akartam elveszíteni.
- Rendben, randizzunk párszor. - mondta mosolyogva (az édes mosolyával) s adott egy puszit az arcomra. Ekkor hortelen pillangókat éreztem a hasamban, úgy éreztem ez jó ötlet volt...most hirtelen, beleszerettem, de mégis ott szólt a háttérben a vészjelzés, hogy "HEY! John a legjobb barátod! Ha nem sikerül el fogod veszíteni, ezzel légy tisztában!" ez kicsit rosszul esett, de tudtam, hogy a hangnak igaza van...
- Mennem kell, később majd találkozunk, sziasztok lányok! - köszönt el John majd sietve elrohant. Soha nem hittem volna, hogy ez valaha megtörténik...velem...de most nem tudtam erre koncertrálni, fel kellett készüljek Justin koncertjére.
*A koncert előtt 2 órával
- Laureeeeen! Siess már! Indulnunk kell! - kiáltottamLaurennek a konyhából, mert ő még mindig a koncertre készülődött. Amíg rá vártam apuval beszéltem. Megbeszéltük, hogy elvisz minket a koncertre, de egyedül kell hazamenjünk..haha apa olyan jófej, tudta, hogy már úton oda fele is csak Justinról fogunk beszélni, de a koncert után is. Nem akart beleszólni, hogy mikor mit beszélünk Justinról, jobb szerettet az ilyenekből kimaradni.
- Gyere már Lauren vagy nélküled megyek! - természetesen ezt egyáltalán nem gondoltam komolyan, sose mennék el nélküle, csak azért mondtam, hogy siessen végre. Mikor lejött lépcsőn leesett az állam. Ugyanazt a pólót hordta mint én és ugyanúgy rövidnadrágban volt, de mégis sokkal jobban nézett ki. Mit is vártam, ő mindenhogy jól nézki, ezért van oda érte minden pasi...legalábbis a többség, hisz például John egy kivétel.
Nagyjából egy óra múlva értünk az arénához ahol a koncert már szinte bármelyik pillanatban elkezdődhetett volna. Lauren és én V.I.P jegyeket vettünk, mert Justina  V.I.P-k közül választja ki a OLLG-t. Nagyon izgultunk, hisz kb 100an tudtak V.I.P jegyeket venni és mi bene voltunk abban a 100ban, ez az egész olyan örületes volt. Az arénában nagyjából 20 ezren lehettek vagy többen. Kenny (Justin testőre) oda jött hozzánk (a V.I.P részhez) és azt mondta:
- Egy valaki közületek lesz ma Justin OLLG-je... - nem tudta befejezni, mert elkezdtünk sikítani az örömtől. - Elég legyen a sikításból lányok. Tudom, hogy mind nagyon izgatottak vagytok. Fél óra múlva vissza jövök és kiválasztok valakit aki feljön velem a színpadra, Justin énekelni fog neki és kap majd egy virágot, érthető voltam? - még jó hogy érthető volt. Hirtelen a fények kialudtak és mi csak sikítottunk, hisz ez az egész olyan volt, mint egy álom. Lauren és én úgy voltunk, hogy bármi is történjen ma este, ez egy tökéletes koncert lesz. Justin DJ-je szólalt meg előszőr:
- Készen álltok?! *hangos sikítás* Nem hallom *még hangisabb sikítás* Még mindig nem hallom *dobhártya szaggató sikítás* Ez az, erere vártam! Ha azt mondom Justin, azt mondjátok Bieber. MEhet? Justin *Bieber* Justin *Bieber* Justin *Bieber*
Hirtelen elindult a zene és...
- Aye aye aye aye..Me plus you, me plus you..imma tell you one time, one time - Justin a One time-al kezd
Csodálatos volt mint mindig. Lauren és én teljesen elámultunk tőle. Nagyon jól éreztük magunkat. A One Time után a Favorite Girl jött, majd az Overboard Jessica Jarrel-el...csodálatos volt. Végre Justin elkezdte énekelni a One Less Lonely Girl-t és Kenny ki jött hozzánk.
- Nyugodjatok meg lányok, nem sokára valaki közületek felmegy a színpadra Justinhoz. Nagyon izgatott lettem, ezért igyekeztem minél előbbre kerülni..én akartam lenni az  OLLG.. nekem kellett lennem.
- Te ott a barna hajjal - szólalt meg Kenny végre - a piros pólóban, gyere ide. - hirtelen reménykedés tört fel belőlem, el is feledkeztem a pólóm színéről. Gyorsan magamhoz tértem, megnéztem a pólómat és láttam, hogy az lila...