Sajnálom, hogy ennyit késett az 5.rész, de voltak családi problémák és nem volt időm írni, millió bocsi kedves olvasóim. Remélem tetszeni fog Justin és Amanda randija. :) Jó olvasást :)
- Igen, ez az, ezt kell tennem... - gondoltam magamban - csak önmagamat kell adjam, és ha nem tetszik neki az aki vagyok, akkor egy idióta..na jó azért nem idióta, de fájni fog ha önmagamat nem szereti...
- Kinyitom anyu! - kiáltottam. Nem akartam, hogy rajtam kívül más nyissa ki az ajtót. Lasan az ajtó felé lépkedtem, mivel a testem szinte megdermedt az izgalomtól. Kinyitottam az ajtót és egy röpke pillanat csalódott voltam, ugyanis az ajtó túl oldalán Kennyt találtam. Fordult velem a világ. Majdnem elájultam, azt hittem, hogy Justin így akarja lemondani a randit. "Maradj erős, nem ájulhatsz el! Bármi is lesz ki kell bírnod! Ha mégse lesz randi akkor Kenny nem mehet vissza azzala hírrel Justinhoz, hogy Hé, főnök a csaj elájult mikor közöltem! Maradj erős!" kiabálta a belső hangom és hallgattam is rá, mert mindig igaza van. Boci szemekkel néztem Kennyre, jelezvén, hogy várom amit mondani szeretne.
- Te vagy Amanda? - kérdezte kedvesen.
- Igen, én vagyok - nyögtem ki nagy nehezen, még mindig nemt udtam magamhoz térni.
- Tudom mire gondolsz és ne aggódj. Justin már vár. Gyere odavezetlek hozzá. - egy hegy esett le a szívemről. Teljesen megnyugodtam. Úgy éreztem repülni tudnék, hisz nem mondta le. Elköszöntem anyuéktól és kiléptem az ajtón.
- Kövess, a kocsi lejjebb parkol.
- Rendben. - mondtam engedelmeskedően. Nagyon izgultam, szinte ugrándozva mentem Kenny után. A koncerten valamennyire haragudtam rá, hisz nem engem választott és miatta kicsit rosszul sikerült az estém, de már mindent elfelejtettem neki, mert most már azért van itt, hogy odavezessen Justinhoz. Az autó kb egy sarokkal lejjebb parkolt a kanyarban. Egy fekete Range Rover volt.
Kenny úriember módjára kinyitotta az ajtót nekem én pedig beültem. Nem volt sok idő az út, nagyjából 20 perc. A tengerpartr értünk. Megköszöntem Kennynek, hogy idehozott és kiszáltam. Mikor kiszálltam körbenéztem és ott volt Ő. A tengert bámulta a korlátnak támaszkodva. Csodás volt a kilátás, tökéletesen romantikus, de Justin és én csak együtt töltünk pár órát, szórakozunk, nevetünk és megismerjük egymást kicsit jobban, de ez nem randi...ugyan kit hülyitek? Akárhogy nzem ez egy első randi, de ezt csak én gondolom így. Justin felé sétáltam és leültem a mellette levő is padra. Nem vette észre, hogy ott vagyok, nagyon elgondolkodott a tengert bámulva. Gondoltam játszok vele egy kicsit és megijesztem, ezért a csendet megtörve:
- Gyönyörű, nemde? - kérdeztem és én is rábámultam a tengerre, mintha már rég itt ülnék. Lassan emgfordult, mint egy ninja és a legviccesebb fejet vágta amit életemben láttam:
Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek.
- Jó ég a frászt hoztad rám - mondta mosolyogva. Ahw a mosolya egyszerűen tökéletes még mindig.
- Tudom, ez volt a célom - mondtam harsányan kacagva - látnod kellett volna az arcod. - dőltem szinte már el a röhögéstől. Leült mellém mosolyogva.
- Igazad van, tényleg gyönyörű. Szeretek ide kijönni mikor gondolkodni akarok az életről. Itt nincsenek, itt nem a nagy Justin Bieber vagyok, hanem csak egy átlagos srác nem átlagos gondokkal... - mondta kicsit elszomorodva a végén. Mikor elárulta, hogy ős is szokott az életről gondolkodni, mintha magamat hallottam volna..ez megnyugtató, hiszen így már tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen.
- Értelek, én is szoktam az életről gondolkodni. - úgy gondoltam, ha már legalább haveri alapon ismerjük egymást akkor tudjon rólam többet, mint a nevem. Úgy kezeltem őt mintha legalább 2 éve ismernénk egymást. Sokat beszélgettünk az életről, a hírnevéről és ez az egész abba torkollot, hogy kiderült ugyanazokat a filmeket, kajákat, piákat szeretjük és még sok-sok közös vonásunk van. Mintha lelkitársak lennénk. Elmondta, hogy ő nem egy nőcsábász, hiszen még csak 17 múlt. Nagyon érett a felfogása látszik, hogy Pattie jól nevelte. Még meg is nyugtatott, hogy neki nem tetszett az OLLG személyisége, csak a teste.
- Ha tudtam volna, hogy te is ott vagy a V.I.P-k között, akkor megmondtam volna Kennynek, hogy csak téged választhat. - mondta mosolyogva. Ezen egy picit elpirultam, nagyon kedves volt tőle.
- Értem és köszönöm, ez nagyon jól esik, de Justin szerintem ha randizol egy lánnyal, akkor ne beszélj más lányokról. Kicsit most kényelmetlenül érzem magam, főképp hogy az a lány majdnem elrontotta számomra a koncertet. - Jó ég! Mit tettem?! Randinak neveztem a kis találkánkat! Lehet, hogy ettől most eltávolodik tőlem? Pedig olyan jól kezdtek alakulni a dolgok. Remélem nem szúrtam el nagyon...
- Szóval ez egy randi? kérdezte flörtölős hangon és kacsintott egyet. Hirtelen nem tudtam mit mondjak.
- Ummm...nem tudom...az? - nyögtem ki szörnyen nehezen. Éreztem, hogy ég a fejem, úgy vörösödöm.
- Nos ha gondolod hívjuk randinak, én nem bánom. - mosolygot az édes mosolyával. Hú ez nem sokon múlt. Erőltettem az arcomra egy gyenge mosolyt.
- Oké, akkor randizunk. - mondtam ki félénken. Persze magamban sikítoztam, hogy "Te jó ég, tényleg Justin Drew Bieberrel randizom, ekkora szerencsém nem lehet!" de Justin előtt csak mosolyogtam, miközben ő jóízűen nevetett. Még órákon át beszéltünk, de az időt nem néztük. Már sötét volt mikor észbe kaptunk.
- 10:40! Siessünk, nekem 11re haza kell érnem. - szóltam Justinnak. Felhívta Kennyt aki hamar felvett minket és haza vitt. A hazaút nagyon vicces volt, mert Kenny vicceket mesélt nekünk, én már majdnem sírtam a nevetéstől. Megérkeztünk. Kenny most a házam előtt parkolt le. Justin gyorsan kiugrott, hogy senki se ismerje fel és kinyitotta az ajtót nekem.
- Oh, egy igazi úriember van köztünk. - mondtam mosolyogva. - köszönöm.
- Ugyan, semmiség. - mosolygott vissza. Elsétáltunk egészen az ajtómig.
- Nagyon jól éreztem magam. Van még 4 szabad napom, ha gondolod randizhatunk még. - ez nem lehet igaz! Ez most csak egy álom! Justin újra randizni akar. A nyakába tudtam volna ugrani, de nem akartam, hogy őrült rajongónak nézzen vagy ilyesmi.
- Igen az jó lenne. - mondtam halkan erőtlenül, mert minden erőm arra ment el, hogy a belső "állatot" ami a nyakába akar ugrani, lefogjam. Justin és én csak bámultunk egymásra. Reménykedtem, hogy elcsattan egy csók. A derekamat fogta én pedig a kezeimet a nyakaköré fontam. Márcsak pár centi volt az ajkaink között, mikor a fülébe súgtam:
- Nem csókolózom az első randin. - majd adtam egy kacér puszit az arcára. Tudom, most mindenki bolondnak néz, higyjétek el én is ugyanannyira meg akartam őt csókolni, de gondoltam, ha ő is meg akar csókolni igazán akkor küzdjön megérte. Láttam az arcán a meglepődést.
- Értettem főnökasszony. - kacsintott viccesen. Tudtam, hogy nem haragszik és éreztem, hogy küzdeni fog azért a csókért. Bementem a házba ő pedig visszament a hotelba. Otthon már mindenki aludt nagy szerencsémre. Biztos megöltek volna, ha látnák, hogy 11re érek haza. Felrohantam halkan a szobámba, lemostam a sminkem, fogat mostam és beugortam az ágyamba. Miközben ott feküdtem visszagondoltam, hogy tényleg randiztam JUSTIN BIEBERREL! És mikor rájöttem, hogy ismét randizni fogunk majdnem sikítottam. Lehetnék ennél boldogabb? Nem tudom...ahogy azt sem tudom, hogy a sok izgalomtól, vagy az elfelejtett fáradtságtól aludtam-e el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése