- Anyaaaaaaaa! - Kiáltottam ki a szobámból.
- Igen? - kiáltott vissza anya a konyhából.
- Oh semmi...csak...csinálsz nekem 1 szendvicset? - válaszoltam miközben a konyha felé futottam.
- Persze kicsim.
Mikor a konyhába értem a pultra támaszkodtam és anyura néztem kölyök kutya szemekkel.
- Anyu?
- Igen?
- Hát..öhm...gondolkodtam valamin.
- Micsodán?
- Hát semmi különös...csak...Tudod Justin Biebernek lesz 1 koncertje a nyáron és...azon gondolkodtam, hogy...tudnál adni egy kis pénzt, hogy tudjak jegyet venni? - Anya rám nézett, megsimogatta a hajamat és azt válaszolta:
- Persze kicsim.
- OMB! Köszönöm anyu! - ugortam a nyakába örömömben és már futottam fel a szobámba. Miközben a szobám felé tartottam már hívtam a legjobb barátnőmet, Laurent. Lauren a legszebb lány a világon, minden fiú vele akar járni és minden lány féltékeny rá. A testalkata tökéletes, gyönyörű, hosszú szőke haja van és kék szemei. Ő minden fiú álma..néha még én is féltékeny vagyok rá, de ez más téma.
Lauren és én Belieberek vagyunk, minden postere megvan mindkettőnknek, tudunk róla mindent (a telefon számát leszámítva, de már ezen is dolgozunk).
- Hello? - szólt bele a telefonba Lauren.
- Lauren? Nagyszerű hírem van! Mehetek Justin koncertjére!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ - sikítottunk mindketten. Lauren már tudta, hogy ő megy a koncertre, még jó hogy megy, hiszen gazdag a családja. Amit igazán szeretek benne, hogy ő nem az a fajta szőke hercegnő, apuci kicsi lánya, aki úgy szórja a pénzt, mintha a fán teremne. Nem ő soha, ő a legvisszahúzódob és legfélénkebb lány akit ismerek, de nagyon rendes. Egy órán át beszéltünk telefonon arról, hogy milyen ruhát vegyünk fel és milyen legyen a frizuránk a koncertre. El kellett intézzzünk kis millió dolgot annak ellenére, hogy a koncertig még három hét van hátra. Ez a három hét borzasztóan hosszú lesz. A nyár éppen két hete kezdődött és azóta csak a tengerpartra járunk napozni. Alighogy Laurenel letettünk a telefonom ismét csörgött..huh ez aztán a forgalmas nap.
- Hello?
- Találd ki, ki vagyok?
- John!
- Igen! Hahaha sose tudlak átverni.
- De nem ám. Hogy vagy? Minden rendben? - kérdeztem.
- Persze. Mész ma a partra?
- Még szép, nem akarok fal fehér lenni amikor Justin itt lesz.
- Haha, kis vicces - válaszolt John szarkasztikusan, mert ő nem szereti Justint..te jó ég, hogy tehet ilyet? Hogy nem tudja szeretni a tökéletest? Sosem kérdeztem meg tőle, talán nem is akarom tudni. Nem is akarom zaklatni ezzel a kérdéssel, hiszen ő a legjobb fiú barátom (igen hiszek a fiú-lány barátságban). Ő is 17 éves mint én, magas és jó edzésban, gyönyörű haja és arca van (ne gondoljátok, hogy belzúgtam, mert nem...na jó talán 1 kicsit, de ez nem jelent semmit). Imádja a focit és örömmel jön el velem és Laurenel bárhova. Mindigis azt gondoltam, hogy csak azért jön el velünk mindenhova, mert Laurenel akar járni, de Lauren egyszer mondta, hogy John belém zúgott, de természetesen ezt nem tudtam elhinni, szerintem Lauren csak viccelt így hát nem is gondolkodtam rajta. Amíg az ágyamon feküdtem, csak Justin koncertjére tudtam gondolni, elképzeltem, hogy talán én leszek azon a koncerten az akinek a One Less Lonely Girl-t énekli..húú de jó lenne..szemtől-szembe vele, belenézni a gyönyörű barna szemeimbe.. ááá de jó lenne.
Ugyan ez csak egyszerű álmodozás volt, de jó volt bele gondolni, hogy mi lenne ha...de sajnos nem vagyok olyan szerencsés. A fantálziáimat a kishugom Lucy zavarta.
- Képzeld, Liz ma mondta nekem, hogy... - Lucy még csak 11 de már annyiszor volt "szerelmes". Legalábbis ő így gondolja. Szerencsére nagyon őszinték vagyunk egymással, mindent elmond nekem. Tudtam, hogy a legújabb "szerelmével" fog zaklatni, akinek a nevére természetesen nem emlékszem, de a kishugom és szeretem, ezért úgy tettem mintha nagoyn érdekelne amit mond, de egy percre se feledkeztem meg Justinról és a koncertről.
*3 órával később*
*Valaki csönget az ajtón*
- Lauren az, kinyitom! - kiáltottam miközben az ajtó felé rohantam. - Szia! Azta de csini vagy biztos, hogy neked kell bármit is venni?
- Haha nagyon vicces, a koncertre vásárolunk, nem a suliba. Készen vagy?
- Készen születtem. - válaszoltam - Anya, későn jövök, lemegyek a partra Laurenel és Johnal.
- Rendben, de vigyázz magadra Amanda! - kiáltott vissza aggódva. Túl sokat aggódik értem. A parton jól szórakoztunk, és milliónyi ruhát vettünk és estére rendesen kifáradtunk. A többiek amint hazaértek elaludtak, de nekem még valahonnan volt annyi erőm, hogy felmenjek Twitterre, hogy megnézzem mitörtént a világban. Bejelentkeztem és ennyit írtam:
- Hey mindenki, végre itthon vagyok. A tengerparton voltam Laurenel és Johnal, nagyon jól szórakoztunk, de már nagyon fáradt vagyok.
Tweetelni akartam, de akkor egy hiba üzenet jött: "Hoppá! Hiba történt." Túlterhelődött a Twitter...ez csak egyet jelenthetett. Megpróbáltam megnézni Justin Twitter oldalát, de nem volt elérhető. Online.. Justin online. Tudtam, hiszen a Twitter sosincs túlterhelve ha Justin nincs fent.
- Jó éjt Justin. - gondoltam magamban. Kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem aludni.
Lauren és én Belieberek vagyunk, minden postere megvan mindkettőnknek, tudunk róla mindent (a telefon számát leszámítva, de már ezen is dolgozunk).
- Hello? - szólt bele a telefonba Lauren.
- Lauren? Nagyszerű hírem van! Mehetek Justin koncertjére!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ - sikítottunk mindketten. Lauren már tudta, hogy ő megy a koncertre, még jó hogy megy, hiszen gazdag a családja. Amit igazán szeretek benne, hogy ő nem az a fajta szőke hercegnő, apuci kicsi lánya, aki úgy szórja a pénzt, mintha a fán teremne. Nem ő soha, ő a legvisszahúzódob és legfélénkebb lány akit ismerek, de nagyon rendes. Egy órán át beszéltünk telefonon arról, hogy milyen ruhát vegyünk fel és milyen legyen a frizuránk a koncertre. El kellett intézzzünk kis millió dolgot annak ellenére, hogy a koncertig még három hét van hátra. Ez a három hét borzasztóan hosszú lesz. A nyár éppen két hete kezdődött és azóta csak a tengerpartra járunk napozni. Alighogy Laurenel letettünk a telefonom ismét csörgött..huh ez aztán a forgalmas nap.
- Hello?
- Találd ki, ki vagyok?
- John!
- Igen! Hahaha sose tudlak átverni.
- De nem ám. Hogy vagy? Minden rendben? - kérdeztem.
- Persze. Mész ma a partra?
- Még szép, nem akarok fal fehér lenni amikor Justin itt lesz.
- Haha, kis vicces - válaszolt John szarkasztikusan, mert ő nem szereti Justint..te jó ég, hogy tehet ilyet? Hogy nem tudja szeretni a tökéletest? Sosem kérdeztem meg tőle, talán nem is akarom tudni. Nem is akarom zaklatni ezzel a kérdéssel, hiszen ő a legjobb fiú barátom (igen hiszek a fiú-lány barátságban). Ő is 17 éves mint én, magas és jó edzésban, gyönyörű haja és arca van (ne gondoljátok, hogy belzúgtam, mert nem...na jó talán 1 kicsit, de ez nem jelent semmit). Imádja a focit és örömmel jön el velem és Laurenel bárhova. Mindigis azt gondoltam, hogy csak azért jön el velünk mindenhova, mert Laurenel akar járni, de Lauren egyszer mondta, hogy John belém zúgott, de természetesen ezt nem tudtam elhinni, szerintem Lauren csak viccelt így hát nem is gondolkodtam rajta. Amíg az ágyamon feküdtem, csak Justin koncertjére tudtam gondolni, elképzeltem, hogy talán én leszek azon a koncerten az akinek a One Less Lonely Girl-t énekli..húú de jó lenne..szemtől-szembe vele, belenézni a gyönyörű barna szemeimbe.. ááá de jó lenne.
Ugyan ez csak egyszerű álmodozás volt, de jó volt bele gondolni, hogy mi lenne ha...de sajnos nem vagyok olyan szerencsés. A fantálziáimat a kishugom Lucy zavarta.
- Képzeld, Liz ma mondta nekem, hogy... - Lucy még csak 11 de már annyiszor volt "szerelmes". Legalábbis ő így gondolja. Szerencsére nagyon őszinték vagyunk egymással, mindent elmond nekem. Tudtam, hogy a legújabb "szerelmével" fog zaklatni, akinek a nevére természetesen nem emlékszem, de a kishugom és szeretem, ezért úgy tettem mintha nagoyn érdekelne amit mond, de egy percre se feledkeztem meg Justinról és a koncertről.
*3 órával később*
*Valaki csönget az ajtón*
- Lauren az, kinyitom! - kiáltottam miközben az ajtó felé rohantam. - Szia! Azta de csini vagy biztos, hogy neked kell bármit is venni?
- Haha nagyon vicces, a koncertre vásárolunk, nem a suliba. Készen vagy?
- Készen születtem. - válaszoltam - Anya, későn jövök, lemegyek a partra Laurenel és Johnal.
- Rendben, de vigyázz magadra Amanda! - kiáltott vissza aggódva. Túl sokat aggódik értem. A parton jól szórakoztunk, és milliónyi ruhát vettünk és estére rendesen kifáradtunk. A többiek amint hazaértek elaludtak, de nekem még valahonnan volt annyi erőm, hogy felmenjek Twitterre, hogy megnézzem mitörtént a világban. Bejelentkeztem és ennyit írtam:
- Hey mindenki, végre itthon vagyok. A tengerparton voltam Laurenel és Johnal, nagyon jól szórakoztunk, de már nagyon fáradt vagyok.
Tweetelni akartam, de akkor egy hiba üzenet jött: "Hoppá! Hiba történt." Túlterhelődött a Twitter...ez csak egyet jelenthetett. Megpróbáltam megnézni Justin Twitter oldalát, de nem volt elérhető. Online.. Justin online. Tudtam, hiszen a Twitter sosincs túlterhelve ha Justin nincs fent.
- Jó éjt Justin. - gondoltam magamban. Kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem aludni.
Siess a második résszel!!!!!! :)) Nagyon jó!!! :))
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésUhhhh....kövit... gyorsan!
VálaszTörlés