4. rész

És itt a várva várt 4. rész :) Bocsi, hogy ilyen sokáig elhúzódott, de képtelen voltam írni ebben a melegben, de most rendesen eláztam az esőben és ma hozok (ezzel együtt) 3 részt :) Jó olvasást mindenkinek :)


- Áááááááá - ébredtem másnap reggel álmosan. Utálok úgy kelni, hogy fáradtabb vagyok, mint mikor elalszok. - Jó ég hány óra lehet? - kérdeztem álmos hangon, de aztán rájöttem, hogy a szobában csak én vagyok. Kicsit hülyén éreztem magam, de hát reggel ki van egyből önmagánál? Megnéztem a telefonom. - Basszus már 11 óra. Rohannom kell vásárolni új ruhákat és le kell vigyem a...Luuuucyyyy!
- Igeeen? - kiáltott vissza Lucy a lépcső felől.
- Levitted a kutyát s...
- Igeen, levittem a kutyát.
- Köszi! - válaszoltam hálásan. *bzzz-bzzz* - Oh egy SMS, valaki szeret.
- Akkor az a valaki nagyon beteg - válaszolta Lucy viccelődve.
- Haha nagyon humoros. - vágtam vissza gyengén, nem nagyon érdekelt mit mond, mert az SMS Justintól jött. Tényleg írt...NEKEM! A fellegekben éreztem magamat. - Hol laksz? 7re érted megyek - mormogtam magamban.
- A srác még azt sem tudja hol laksz? Chh nem lehet egy észlény. - nyitott be Lucy kíváncsian. Néha olyan, mint egy kém, tudni akar mindenkiről mindent.
- Ugyan mit tudsz te? Ha tudnád kivel randizom sárgulnál az irigységtől! - néztem rá gúnyosan.
- Igazán? Akkor áruld el, kivel randizol? - hirtelen megszeppentem. Nem mondhattam el neki, nem tudhatja meg, hogy tényleg a nagy Justin Drew Bieberrel fogok randizni. Nem hinné el és kigúnyolna, amit nagyon utálok...de ha el is hiszi, biztos, hogy egyből el pletykálja valamelyik barátnőjének és előbb-utóbb a média is megtudná, hisz a pletykák gyorsan haladnak sajnos...
- Öhm..semmi közöd hozzá, törődj a saját "szerelmeddel" - ezzel kizártam a szobámból. Gyorsan elkezdtem készülődni, felkaptam egy ruhát copfba kötöttem a hajamat, lerohantam a földszintre és szóltam anyunak, hogy elmentem vásárolni. Laurennek nem szóltam, mert szeretek egyedül vásárolni, olyankor senki se zavar, senki se halmoz el a milliónyi gondjával (mintha nekem nem lenne elég) és tisztán tudok gondolkodni. Egy gyönyörű kék szettet vettem magamnak, idén nyáron a kék a kedvencem. Nem számít, hogy világoskék vagy sötétkék, a lényeg hogy kék legyen és kész. Felkuncogtam magamban, de rájöttem, hogy abbakéne hagyjam, mert az emberek már azt hiszik, hogy bolond vagyok vagy ilyesmi. Végülis nem számít, nem tudják mi jár a fejembe így nem is érthetik, hogy miért van jó kedvem. Sokszor szoktam elmerengni magamban. Átgondolom, hogy milyen életet élek, hogy jó-e az amit csinálok vagy sem...főleg azon szoktam gondolkodni, hogy mért van az, hogy sok ember dúskál a pénzben, de sajnos sokaknak csak nagyon kevés jut..vagy semmi...A "nagy" elgondolkodásomból egy ismerős hang zökkentett ki.
- Hello Amanda. - megfordultam és Johnt láttam. Jó volt őt látni, talán még sose örültem neki ennyire.
- Szia John! Hogy vagy? - kérdeztem és adtam neki egy puszit az arcára.
- Kösz jó. És te? Milyen volt Justin koncertje?
- Nagyon jó volt. Laurennel nagyon jól éreztük magunkat és Justin olyan jól énekelt mint mindig és olyan sexy volt... - ekkor esett le, hogy őt nem is érdekli Justin, hiszen nem szereti - oh bocsi, nem akartalak untatni. - nem mondhattam meg neki, hogy ma Justinnal lesz randim..vagyis ez nem is igazi randi, csak együtt fogunk lógni. Nem akartam Johnt megbántani, mert ő velem akar randizni...ahj ez olyan bonyolult. Bárcsak John megvárta volna amíg Justin elmegy, vagy el se mondta volna.
- Jaj ugyan, nem untatsz, mond csak hiszen ha egyszer elkezdesz mondani valamit, képtelen vagy abbahagyni. - mondta John.
- Haha látom ma te is nagyon vicces kedvedben vagy. - nevettem és egy picit meglöktem. Melette olyan jó mindig, nem kell azért aggódnom, hogy leégetem magamat (mert ő már látott engem minden kínos pillanatban..najó majdnem minden kínos pillanatomban), egyszerűen szabadnak érzem magamat mellette, mint egy madár. Mikor végre abbahagytam az újabb álmodozász John és én elmentünk kávézni. Nagyon szeretek Johnnal beszélgetni, mindig megért és tanácsokat ad. Most a nyárról beszéltünk, a múltról, a terveinkről a jövőre nézve, hogy mik akarunk lenni ha felnövünk...és igen tudjuk, hogy csak 17 évesek vagyunk. Órákon át beszélgettünk. Mikor ránéztem a telefonomra láttam, hogy haza kell mennem. Még csak 5 óra volt, de el kellett készülnöm a (na jó legyen) randira Justinnal. Otthon megmutattam anyunak az új ruhákat és visszaadtam neki a visszajárót és felrohantam a szobámban. Letusoltam, hajat éss fogat mostam, mire elkészültem a fürdőben már fél 7 volt. Sietnem kell, Justin nem soká itt lesz és én még csak a hajamat szárítom. Kicsit kisminkeltem magam, felvettem és az új ruhát és megnéztem magamat a tükörben.

Jól állt és szerintem jól néztem ki.
3 perc múlva 7 óra. Nagyon izgultam, Justin bármelyik pillanatban megérkezhet. Kicsit féltem, hogy nem fogok neki tetszeni.
- Jól nézel ki. - mondta Lucy.
- Köszi.
- Túlságosan izgulsz. Nyugi ez csak egy randi. Légy önmagad és nem lesz gond. - fiatalabb volt, mint én de mégis okosabb, mint a többi korabeli gyerek.
- Köszönöm Lucy, igyekszem majd. - adtam neki egy puszit és megöleltem. Amint elengedtem Lucyt csöngettek. Itt az idő!