10. rész

Bocsi, hogy ilyen szomorú lett, de sajnos én se vagyok túl jól egy ideje, ígérem a kövi boldogabb lesz. :)

Ott álltam az ajtóban...egyedül...összehullva...Ő elment...én pedig sírni kezdtem...összedőltem...2 hónap...hogy fogom kibírni? Azt mondta mndennap hívni fog, de...az akkor sem ugyanaz, nem lesz itt velem, nem érezhetem...Zokogni kezdtem, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek mikor elveszik a cukorkáját...nekem most az életem cukorkájától kellett elbúcsúznom. Úgy éreztem, mintha egy mély és sűrű tóba lettem volna, ahol nincs levegő, nincs zaj, nincs élet...

Valakivel most muszály beszénem. De kivel? Lauren ma a szüleivel van, így maradt John...Nem, hozzá nem megyek, megígértem Justinnak, hogy nem megyek hozzá! Végülis Justinnak azt ígértem meg, hogy nem úgy megyek Johnhoz, hogy visszamegyek hozzá, de ha a barátomként megyek hozzá akkor nem szegem meg az ígéretem. Igen ez az, csak úgy megyek hozzá, mint akinek szüksége van egy barátra, és ez igaz is, hiszen összetörtem. Gyorsen rendbe szedtem magam, majd elindultam hozzájuk.

*Fél óra múlva* 

Alig kapok levegőt, valami folytogat. De mi? És mit fogok mondani neki, mért jöttem? Hogy reagálni? Akar egyáltalán még a barátom lenni? Félek és a sok kérdés a fejemben nem könnyíti meg a helyzetem. Becsöngessek? Vagy inkább menjek haza és sírjam ki magam amíg a családom hazaér?

Talán 10 percig mééláztam az ajtó előtt így elgondolkodva, mikor John anyja észrevvette, hogy ott állok.

- Szia Amanda, mi a baj? Te sírtál? Na gyere be, ne állj ott kint. Gyere ülj le és mond el mi történt. - Szótlanul sétáltam be a házba, de azt sem tudtam hol vagyok.

- John itthon van? - kérdeztem, minden egyéb más kérdést elengedve a fülem mellett.

- Igen, a szobájában van, alszik még. Kérsz valamit édes?

- Nem, köszönöm. - mosolyogtam rá halványan, majd elindultam fel a lépcsőn John szobája felé. Benyitottam a szobájában, körbenéztem, hogy tényleg alszik-e még, majd csendben bementem. Édesen aludta még az igazak álmát. Nem volt szívem felébreszteni, ezért megpróbáltam befeküdni mellé, hogy hozzábújjak, mint egy kiscica. Sajnos ez nem jött össze, mert felébredt mikor hozzá dörgölőztem.

- MI A?! - riadt fel idegesen. - AMANDA?! Mit keresel te itt?! - felemelte a hangját, de nem kiabált. Leszídott, de csak mert most ébredt és meglepődött. - Te sírtál? Mi történt? - enyhült a hangja ahogy rám nézett.

- Justin elment... - böktem ki nagy nehezen, könnyek között.

- Oh...öhm...jól vagy?

- Úgy nézek ki mint aki jól van? - törtem ki sírástól fuldokolva

- Ne haragudj. - ölelt magához annyira szorosan, hogy roppant a hátam. Pont ez kell nekem most, valaki aki támogat szívből. Elmondtam Johnnak, hogy mennyire szeretem Justint, és hogy ez nem az a 4-5 éve tartó rajongói szerelem, hanem tényleges igaz szerelem, az a fajta, ami bárhol bármikor bekövetkezhet. És John megértett engem. Ő az a srác akire minden lánynak szüksége van, megértő, jó szívű, védelmező és még helyes is...csak nem az én típusom és nekem fontosabb a barátsága.

- Shh, nyugodj meg. Vissza fog jönni. - próbált békíteni, de hallottam a hangjában a fájdalmat. Tudom, hogy azt akarta, hogy ő legyek az oka a mostani könnyeimnek, hogy őt sírassam úgy, mint most Justint, hogy őt szeressem úgy, mint Justint. Ránéztem és tudtam, hogy ezt szeretné.

Nagyjából 1 óra sírás után a karjaiban felnéztem rá és csak ennyit kérdeztem:

- Eszünk egy fagyit?

- Persze, csak hadd szedjem magam rendbe, még nem tudtam felkelni. - mondta mosolyogva. Bement a fürdőbe, hogy azt tegye amit a fiúk szoktak tenni reggel a fürdőben. Pár perc múlva már készen is volt.

"- Hű de gyors volt. Ennyi idő alatt elkészült és már remekül néz ki, hogy csinálta?" - gondoltam magamban.

- Gyere, eszünk egy nagy csoki kelyhet és máris jobban leszel. - mondta mosolyogva. Ilyenkor azt kívántam, hogy bárcsak meleg lenne, akkor lehetnénk igazán fájdlom nélkül csak barátok, a tudat, hogy ő többet akar tőlem, de én semmit se tőle, kikészített. A partra mentünk fagyizni, mert hozzájuk az van a legközelebb, csak pár percnyire. Megvettük a fagyit és leültünk egy asztalhoz.

- Figyelj...én sajnálom a tegnapot...-mondta John a földet bámulva.

- Semmi baj, de tényleg. - mosolyogtam rá vissza.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Szeretsz? - kérdezte boci szemekkel Hideg zuhanyként ért a kérdése, nem mondom, hogy nem számítottam rá, de nem mostanra vártam. Fogalmam se volt mit mondjak, nem akartam megsérteni az érzéseit.

- Hát...öhm...igen, szeretlek.

- De csak mint egy barátot, igaz?

- Hát...őszintén szólva nem nagyon tudom. Talán ha sose találkoztam volna Justinnal, most veled lennék.

- Oh, értem...-mondta szomorúan. Dühös volt Justinra.

- Kérlek ne őt hibáztasd.

- Mégis ki mást hibáztatnék? Elvette tőlem azt akit mindennél jobban szeretek. Évek óta arra törekedtem, hogy végre felfigyelj rám és már majdnem sikerült, mikor jött ő és egy szép mosollyal minden esélyemet lerombolta. Amanda, én mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.

- Igen tudom, de...ahj fogalmam sincs mit mondjak.

- Nagyon megnehezíted ezt az egészet.

- Mi? Hogy én? - néztem rá értetlenül. Én? Mégis mivel, az őszinteségemmel? gondoltam.

- Veled akartam lenni és te is velem, aztán meggondolod magad, én szenvedek, te pedig boldog vagy...majd összetörsz és rögtön hozzám futsz vígaszért, róla beszélsz, miközben én belül meghalok...próbálok távolságot tartani, de nem megy...azt akarom, hogy tudd, nem vagyok rossz ember, de képtelen vagyok úgy elmenni melletted, mintha nem lennének érzéseim. És ha az egyetlen út, hogy melletted az, hogy csak a barátod legyek, hát vállalom. Viszont akkor sem adom fel, próbálkozni fogok, küzdeni fogok a szerelmedért, csak annyit kérek értsd meg. Rendben?

- Rendben. - "Rendben? Tényleg? Komolyan ezt kellett mondanod? Most azt hiszi van esélye nálad! Gratulálok idióta!" Vitáztam magamban. - Mennyi az idő? - kérdeztem. Haza akartam menni és csak sírni.

- 11:30. Haza akarsz menni?

- Igen, mennem kéne, anyuval vásárolni fogunk. Talán délután visszajöhetnénk, Laurennel és a lányokkal. - Hazudtam neki, anyuval nem terveztünk mára vásárlást. Meg hát nem mertem Johnnal kettesben lenni, nem akartam mindent elrontani mint mindig.

- Laurenék elmentek táborozni a szüleikkel. Csak két hónap múlva jönnek vissza, a nyár végén.

- Oh, Lauren nem is mondta. Akkor csak te és én leszünk itt.

- Hát igen. - mosolygot. Tudtam, hogy ez a tudat, hogy lesz két hónapja csak velem, boldoggá teszi. Miután mindent megbeszéltünk, hazaksíértem ha már én ráncigáltam ki ide, aztán én is haza mentem. Otthon teljesen ki voltam idegileg, egésznap a tévé előtt ültem, csokit ettem és sírtam.

9. rész

Fú hát sziasztok! :) Hát bevallom ennek a résznek a megírása nagyon nehéz volt lelki okok miatt, és félek, hogy talán kicsit lapos lett... :I Remélem tetszeni fog nektek, jó olvasást :)


Kinyitottam az ajtót és Johnal találtam magam szemben...JOHN?! Mit keres ő itt pont most?! Justin bármelyik pillanatban itt lehet és John pont most jött ide. Ez nekem nagyon nem tetszik!!!
- Szi...HŰHA! Hát te mért csípted ennyire ki magad? Nagyon jól nézel ki. - Mondta mosolyogva.
- Köszi..öhm figyelj ez most nem a legjobb pillanat, mert...Justin bármelyik pillanatban itt lehet.
- Remek, legalább találkozhatok vele. - Mondta mosolyogva, de ebben a mosolyban volt valami gonosz...rossz előérzetem van!!
- MI?! John, kérlek ne most, ne ma, hanem legközelebb. - próbáltam hárítani a találkozásukat.
- Na ne legyél ilyen, hiszen ő a nagy Justin Bieber, mikor máskor lehetne esélyem találkozni az álmaim gyilkosával? - TUDTAM! Annyira tudtam!! Tervez valamit, aminek nem lesz jó vége, és biztos, hogy bármi is lesz az, Justin szakítani fog velem John hülyesége miatt...EZT NEM HAGYHATOM!!!
- Kérlek, John ne tedd ezt velem. - könyörögtem neki szinte sírva. Nem tudom mért csinálja ezt, de nem akarom tönkre tenni azt ami köztem és Justin között van...JOHN ÉS JUSTIN SOSE TALÁLKOZHAT!!! John teljesen úgy viselkedik, mint az Alkonyatban Jacob. Nem szívesen lennék egy olyan szerelmi háromszög közepén, mint Bella...főleg, hogy én nem is igazán szeretem Johnt, de most ne gondoljátok azt, hogy azért mondtam neki anno igent, hogy játsszak vele, egyáltalán nem erről van szó, csak nem akartam őt összetörni. Sajnos tudom milyen az ha szeretsz, de téged nem szeretnek viszont. Így elmélkedtem magamban és észre sem vettem, hogy már nagy könnyekben potyognak a könnyeim.
- Hé hé, ne sírj kérlek, azt nem tudom elviselni. Nézd ha ez neked ennyire fontos neked akkor most elmegyek, de ezt akkor is meg kell beszéljük.
- Mit...mit szólnál ha...hogy ha holnap elmennénk fagyizni és...és mindent megbeszélnénk? - szipogtam.
- Rendben, akkor holnap...szia.
- Szia..- szegény, láttam a szemében, hogy összetört. Ez nekem se volt könnyű, nem akartam neki fájdalmat okozni, de Justint jobban szeretem, mint őt. Ez már nem az a rajongói szerelem, tényleg szeretem, mindennél jobban. Mikor John elment leültem a kanapéra és bőgtem. Nem tudom megint bőgtem, mikor feltűnt, hogy egy autó húz be a ház elé. Ez Justin!! Nem láthatja meg, hogy sírtam. Gyorsan letöröltem a könnyeim és próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lesz, remélem nem veszi észre.  Nem akarom neki elmondani mi történt, félek a reakciójától. Az ajtóban álltam és vártom Justint, nem akartam az ablakból leskelődni utána, mint valami öreg nénike. Mikor odaért hozzám bal szerencsémre észrevette, hogy sírtam és azonnal szorosan magához ölelt.
- Mi a baj édes? Mi történt? Miért sírtál? - kérdezgetett szomorúan, miközben a hajamba puszilt és szorosabban magához ölelt. Olyan jó volt olyan közelről érezni az illatát és azt a végtelen szeretet ami csak úgy áradt belőle, alig tudtam megszólalni.
- Hát ez hosszú történet és nem akarlak untatni vele. - mondtam halkan és gyengén megöleltem.
- Ugyan, nem untatsz vele, gyere menjünk be és szépen elmondasz nekem mindent rendben?
- Ühüm. - néztem rá már félig könnyes szemekkel. Bent mindent elmondtam neki nagy nehezen Elmondtam neki, hogy John milyen jó barátom évek óta, hogy nem rég szerelmet vallott a koncert előtt, hogy a koncerten teljesen Justinba szerettem és elfeledkeztem Johnról, hogy milyen csúnyán összevesztünk és hogy Justin érkezése előtt. Justin nagyon szomorú volt, mert úgy érezte, hogy részben az ő hibája, hogy John és én összevesztünk. Nyomasztotta, hogy semmit se tud tenni a helyzet megoldásának érdekében.
- Hát...öhm...figyelj, ha szeretnél vele lenni akkor nem akarok közétek állni. - mondta szomorúan. Te jó ég sose láttam még ennyire szomorúnak.
- Mi? Nem, nem, erről szó sincs. Nézd én téged szeretlek nem őt, Johnt csak nem akartam megbántani mikor szerelmet vallott, mert szeretem őt, de csak mint egy barátot vagy egy testvért. Téged viszont...mint...a szerelmemet...téged szívből szeretlek. - Őszintén mondtam amit mondtam, de Justin mégis szomorúnak tűnt.
- Figyelj, ahogy te is tudod én holnap elmegyek, mert a turné folytatódik...és ha elment menj Johnhoz és legyél vele és engem felejts el...talán így lesz a legjobb...vagy nem tudom... - a hangja elcsuklott, láttam, hogy nagy nehezen lenyeli a gombócot a torkán, hogy ne keljen sírnia.
- Micsoda? NEM! Nem érted! Nem akarok vele lenni, soha többé csak mint baráttal néha lógni vele, de iránta nem érzem azt amit irántad! Mondtam CSAK TÉGED szeretlek! Érted?
- Értem és én is csak téged szeretlek. - mondta mosolyogva majd magához ölelt. Hirtelen elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd az államat és aztán egyenesen rám nézett. Talán 3 percig folyamatosan egymásra bámultunk. Életem legjobb 3 perce volt. Teljesen elmerengtem a szemeiben, arra lettem figyelmes, hogy ajkait az enyéimre nyomta. Puhán csókolt, mint mindig. Csókja érzéki és megnyugtató volt, mintha csak a mennyországba kerültem volna. Ő arcomat fogta én pedig nyakát karoltam át. Ekkor csókja szenvedélyesebb lett, tele tűzzel és érzelemmel, ajkait szét nyitotta és nyelve táncba kezdett nyelvemmel. Nem tudom mennyi ideig tartott ez a szenvedélyes csók csata, de el kellett válnunk, mert levegőre is szükségünk van (itt most sajnos).  Egy lépést hátráltam, és észrevettem, hogy mindketten hevesen lélegzünk, mintha csak a maratont futottuk volna le. Újra egymás szemébe bámultunk, teljesen elveszve egymásban.

 Ekkor felmerült bennem a kérdés, mi ez ha nem igaz szerelem? Majd mintha csak olvasott volna gondolataimban, kimondta azokat a szavakat, melyek örökre megváltoztatták az életemet.
- Amanda, tudnod kell valamit.
- Mit? - néztem rá értetlenül.
- Én...szeretlek! Úgy szeretlek, mint még soha senki mást. Selenát se szerettem még ennyire, mint téged. - mondta félig könnyes szemekkel. Én alig akartam hinni a fülemnek, a szemeim tágra nyíltak, mintha drogoztam volna. Végülis az igazságtól ez sincs messze, hiszen a szerelem életünk legnagyobb legális drogja.
Akkor se tudtam elhinni, hogy Justin ezt mondta nekem, egy átlagos rajongónak. Na jó azért annyira mégsem vagyok "átlagos" rajongó, hiszen érez irántam valamit, ami nem megvetés, nem szánalom, hanem tiszta szerelem. De hirtelen eszembe jutott valami ami szörnyen elszomorított. Könnyek szöktek a szemeimbe.
- Kicsim mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Én is nagyon szeretlek. - szipogtam.
- Akkor mi a baj? Mért sírsz?
- Te holnap elmész...és többé nem látlak, csak a tévében...nem hallom hangod, csak a rádióban...és a legrosszabb, többé nem érezlek...- ekkor nagyon eltörött a mécses, zokogásba kezdtem.
- MEGÍGÉREM, hogy a kapcsolatunk nem fog elveszni! MEGÍGÉREM, hogy minden szabad napomon hívni foglak. Figyelj két hónap múlva, mikor vége lesz a turnénak, visszajövök ide hozzád, csakis hozzád és elmegyünk a Bahamákra, MEGÍGÉREM! - ölelt magához szorosan. - Csak annyit kérek, senkinek ne mond el, hogy együtt vagyunk, nem akarom, hogy a sajtó zaklasson téged, mint a nagy Justin Bieber barátnőjét, rendben?
- Igen, megígérem.
- Ne, ne ezt ígérd meg, ez lenne a legkevesebb ha ez kiderülne. Kérlek azt ígérd meg, hogy sose fogsz randizni Johnal. Kérlek sose menj el vele semmiféle randira, vagy találkára ahol csak ketten vagytok, szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Félek, hogy elhódít tőlem amíg távol vagyok.
- Megígérem, ez sosem fog előfordulni, John csak egy barátom és Lauren nélkül nem megyek vele sehova. - nyugtattam meg egy lágy csókkal. Most, hogy mindent megbeszéltünk és mindketten megnyugodtunk, leültünk a kanapéra, hogy végre elkezdjük a filmes esténket.
- Van valami jó filmed? - kérdezte gúnyolódva.
- Van bőven! - kacsintottam felé. - Remélem nem vagy félős, mert én imádom a horror filmeket és nagyrészt azzal készültem.
- Tökéletes. - mosolygott. - Minden tökéletes, amíg veled vagyok. - mondta, majd belepuszilt a hajamba. Betettem jó néhány nagyon ijesztő horrort, én személy szerint egész este rettegtem. Minden félelmem ellenére a fejemet Justin mellkasán pihentettem, így hallottam a szívverését és ezzel együtt azt is, hogy mikor fél ő is. Hajnali egy körül úgy éreztem kicsit megmozgatom magam, ezért kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Természetesen Justinnak se kellett több, mögém lopakodott és alaposan rám ijesztett, én pedig felsikítottam.
- Ezt soha többé ne tedd, nagyon megijdetem! - szóltam rá kicsit dühösen, de láttam rajta, hogy a lehordásom nem nagyon zavarja.
- Ne haragudj, de... - nevette el magát - látnod kellett volna az arcod... - nem bírta ki nevetés nélkül, és én se. De azért megpróbáltam "szigorú" maradni és gonoszan néztem rá.
- Szóóóvaal.. -terelte a témát, hogy ne "haragudjak" rá - fogunk ma aludni, vagy egész este fent leszünk és filmeket nézünk?
- Rendben, gyere, mutatom, hol a szobám. - Felmentünk, de nem történt semmi, mivel nem is terveztük be..na jó talán az elején, de jobban belegondolva, nem biztos, hogy jó ötlet lett volna. Fent befeküdtünk az ágyamba, Justin átkarolt és az ő erős karjai közt aludtam el. Tökéletesen boldog voltam aznap éjjel. Reggel 8 óra körül ébredtünk, mert Justin telefonja megszólalt.
- Igen? Anya, én...Amandánál vagyok, mondtam, hogy nála leszek az éjjel. Amanda a lány akiről meséltem, tudood. Nem, nem történt semmi, nyugodj meg, csak filmet néztünk. Igen tudom. Igen indulok. Nem, biztos, hogy semmi se történt. Összepakoltad a cuccom? Rendben. Indulok, szia. - Pattie hívta, egyértelműen. - Mennem kell. - mondta és én megint sírásban törtem ki. - Ne sírj, nekem is nehéz. Visszajövök, MEGÍGÉREM.
- Ne menj.
- De muszály.
- Tudom. - eröltettem mosolyt az arcomra.
- Máris hiányzol kicsim.
- Justin én félek, hogy... - nem tudtam végig mondani, elcsuklott a hangom.
- Hogy? Mitől félsz édes?
- Attól, hogy elveszítelek.
- Én is félek, hogy elveszítelek...csak kérlek, ne rohanj Johnhoz miután elmentem.
- Nem fogok megígérem.
- Hívni foglak mindennap.
- Jól teszed. - kacsintottam rá. Megcsókolt még egyszer utoljára..szenvedélyesen...Az elmúlt napokban egyszer sem csókolt meg úgy mint most. Néhány percig csókolóztunk, de aztán már tényleg mennie kellett.
- Visszajövök.
- Ajánlom is. - mondtam erőltetett mosollyal. Visszamosolygott majd kilépett az ajtón, beült a kocsijába és elhajtott...Tényleg elment. Végig néztem ahogy a kocsival elhajt, de úgy éreztem, nem vagyok egyedül...mintha valaki figyelne

FIGYELEM!

Mint az nektek is feltűnt 1 hónapja elindult a suli :// Ezzel a fő probléma az, hogy minden este későn érek haza hulla fáradtan, szóval nem tudom milyen gyakorisággal tudom hozni z új részeket, de igyekszem, hiszen Amanda és Justin szerelme csak most kezd majd igazán kivirágozni! :) Amint láthatjátok sikeresen rájöttem, hogyan legyen zene olvasás közben XD nem volt egyszerű de rájöttem xd most eleinte betettem pár saját kedvencet, mint például a HEARTBREAKER <33333 Ezzel kapcsolatban kitettem még egy kérdést amit 10 nap múlva este zárok. A kérdés a következő: Milyen számokat tegyek még be a lejátszóba? Na most ugyan ott megjelöltem pár válasz lehetőséget, de mivel gondolat olvasó én sem vagyok, ezért gondoltam komiba ez alá vagy a 8. rész part 2 alá leírhatjátok, hogy mit szeretnék, ha nem csak Juss isteni hangját hallgatnátok :) Természetesen ha sok ötlet lesz akkor abból ismét 1 szavazás lesz, hogy ki(k) kerüljenek be :) Bátran írjátok le, mit hallgatnátok szívesen és igazságosan el lesz döntve. A bármi alatt szó szerint bármit értek, tehát lehet Punanny Massiff (esélyes hogy rosszul írtam, rajongóktól bocsi), Justin Timberlake, Skrillex, Bruno Mars, Pitbull, Falling in Reverse vagy szós zerint bármilyen műfaj és elő adó, ez az oldal értetek van, hogy ki tudjatok kapcsolódni és mit ér az egész ha pont ti nem érzitek jól magatokat? Szóval írjatok, hogy tudjam és jobb legyen az oldal! :D Mindenkinek kitartást a sulihoz puxaa nektek <333

U.i.: az oldal folyamatos karbantartás alatt van, a kinézetén folyamatosan dolgozom, hogy sose legyen unalmas ;)

8. rész part 2

Fúh bocsi, hogy így elhúzódott de a suli és egyéb érzelmi okok miatt képtelen voltam írni, hiszen nem lehet szerelmes történetet írni törött szívvel :/// Remélem nincs harag, millió bocsánat a késésért, ennyire én se számítottam :I Remélem nem lett túl lapos a 8. rész várva várt part 2-je ;) Amúgy remélem minden kedves Belieber látta, hogy KIJÖTT A HEARTBREAKER *-* Megpróbálom betenni, hogy mikor olvassátok élvezzétek a mesés zenét *-* Na nem húzom tovább, Jó olvasást ;)

Úristen már negyed 11!! Sietnem kell, nem sokára találkozom Johnal!!! Ahj még mindig nem tudom, hogy mondjam el neki...nem akarom összetörni...és mi lesz ha teljesül az az álom?! Nem kéne! kicsit félek mi lesz, de most nincs idő gondolkodni, sietnem kell! Befutottam a fürdőbe és gyorsan fogat mostam, majd felöltöztem és rohantam is a partra, mert már háromnegyed 11-et üt az óra! Szinte futottam a partig, hogy ne késsek el. Az úton végig néztem minden emberen, mert féltem, hogy talán Justin tényleg ott lesz és az az álom tényleg...NEM! Nem fog  valóra válni! Beszélek John-al és minden rendben lesz! Végre! kiértem a partra, most jön a neheze. Pont 11 óra van, időben. John már ott várt, a tengert bámulta. Attól függetlenül, hogy fülig bele vagyok zúgva Justinba,  John akkor is nagyon helyes és ahogy most a tengert mélán bámulja. Mikor észrevett és rám nézett a gyönyörű szemeivel...

Annyira helyes akkor is! Fáj, hogy meg kell neki mondjam, hogy Justinnal vagyok és nem vele. Pár napja még azt hittem John lesz az akivel végre boldogságot találok, de jött Justin és erősebb érzelmek törtek fel belőlem mint valaha. Mikor közelebb értem hozzá, odajött és megölelt. Jó volt a karjaiban olyan megnyugtató.
- Szia John, köszi, hogy eljöttél. - mondtam enyhén mosolyogva, hogy ne egyből érezze, hogy tényleg nagyon fontos amit mondani akarok.
- Szia gyönyörű, hogy vagy? Valami baj van? - Hát igen, ennyire ismer. Biztos észrevette, hogy mikor gyönyörűnek hívott összeszorult a szívem. FÉLEK!
- Hát nincs...vagyis hát van, de....de ezt nehéz így elmondani...szóval....nem tudom, hogy kezdjem el....
- Szedd össze a gondolataidat, ne paráz, csak lazán. - mosolygott rám.
- Hát épp ez az...ezt nem lehet annyira lazára venni...mert az van, hogy...emlékszel pár napja én és Lauren voltunk Justin koncertjén.
- Hogy ne emlékeznék? Nagyon vártátok. - szemeit megforgatta, mert ő nem bírja Justint.
- Igen, nos a koncert óta nem beszéltünk, és sok minden történt.
- Mi? Baj van?
- Hát...a koncert után találkoztunk Justinnal és elhívott engem randizni... - lefagyott. Láttam az arcán, hogy sokkolta amit most mondtam. Nem akartam folytatni, de már nem fordulhattam vissza. - ne értsd félre, amit a koncert előtt beszéltünk, én tényleg meg akartam próbálni veled, mert nagyon kedvellek, de azt hiszem csak mint barátot.
- De miért? Talán én nem vagyok elég jó neked?
- Nem nem erről van szó! Nagyon szeretlek, de  Justin...
- Justin, Justin! Nem tudsz másról beszélni csak Justinról?! Nincs olyan nap, hogy ne hallanám a nevét a szádból és ilyenkor fáj a szívem! Erre mikor végre enyém lehetnél, annyi hosszú év után ez a kis nyomorék közbe lép, feltűnik  a színen és lecsap a kezemről! Te meg elhagysz egy ilyen senkiért!
- Ő nem senki!
- Nem, valóban nem! Ő egy meleg énekesnek gúnyolt féreg! Utálom őt és téged! - NE! Csak ezt ne mondta volna... - Leléptem, többé nem vagy a barátom! - Nem hiszem el! Elvesztettem...a legjobb barátom volt...és elvesztettem...összedőlt bennem egy világ, mikor láttam, hogy tényleg elmegy. Kiáltani akartam utána, hogy NE MENJ! de nem jött ki hang a torkomon, így csak az orrom alá suttogtam. Összeestem...térdre rogytam és úgy bőgtem, miközben azt néztem, hogy John tényleg kilép az életemből...
Vagy tíz percig ott ültem, bőgtem és arra néztem amerre John elment. Hirtelen megcsörrent a telefonom, Justin hívott. Egy kicsit megvárattam, mert összeszedtem a hangom, hogy ne hallja, hogy sírtam.
- Hallo?
- Szia, itt Justin! - szólt bele ngy boldogan.
- Szia! Hogy vagy?
- Ahogy hallom jobban, mint te. Mi a baj? - nem akartam neki elmondani, hogy mi történt, hogy az iránta érzett szerelmem miatt vesztettem el a legjobb barátomat...
- Jaj nem, semmi, csak még fáradt vagyok kicsit.
- Értem. Ééés fogunk ma is találkozni?
- Persze, én örülnék neki! - éreztem, hogy mosolyog.
- Remek! Mikor és hol?
- Hát én ma este 7 órától egyedül leszek otthon, szóval ha gondolod, átjöhetnél és nézhetnénk valami filmet popcorn-al.
- Ez jól hangzik. Akkor 7?
- Ümm inkább majd írok neked, mikor elmentek rendben?
- Rendben, amikor írsz nagyjából egy óra és nálad vagyok.
- Oké akkor este, szia.
- Szia édes. - és letettük. Nem voltam ebben az egészben biztos, mivel most "szakítottunk" John-al pont Justin miatt. Ezt természetesen nem akartam a szemére hányni, nem akarom őt is elveszíteni. Lehet, hogy este beszélnem kéne vele, vagy nem tudom...
Mikor hazaértem gyorsan letusoltam, mert reggel annyira siettem, hogy elhalasztottam. Tusolás után egész nap anyunak segítettem, szóval az idő gyorsan elszállt. Este 6-kor anyuék készen álltak az indulásra. Meglátogatják pár ismerősünket és csak holnap este érnek, a húgom pedig a barátnőjénél alszik, így az egész lakás csak az enyém lesz egész este. Örültem, mert végre kicsit kettesben lehetek Justinnal, de ne értsétek félre, semmi olyat nem tervezek vele, csak ugyebár nem nagyon voltunk eddig kettesben.

*1 órával később*

Justin bármelyik percben megérkezhet, nagyon izgulok már. Lementem a TV-hez, hogy kiválasszam a filmeket amiket esetleg megnézünk. Épp a DVD-k között matattam amikor a mobilom megszólalt, SMS-t kaptam. Nagyon megörültem, mert lehet, hogy Justin írt, hogy a sarkon van. Mikor megnéztem a feladót kicsit elsápadtam...John küldte...biztos elmondja még párszor mennyire utál. Mikor megnéztem az üzit, nagyon meglepődtem, mert ezt írta:
" - Bocsi a maiért, csak rosszul esett, remélem nem haragszol, majd kiengesztellek ígérem xx" - DE JÓ! Még mindig barátok vagyunk! Örömömben ugrálni tudtam volna! A boldogságomat csak fokozta a csengő hangja. Justin megérkezett!

8. rész part 1

Bocsi, hogy ilyen későn hoztam de a suli közbe vágott -.-" nagyon sok dolgom volt és van, de igyekszem és millió bocsánat!!! A 3 feliratkozónak pedig millió love <33333 de persze a többi olvasónak is több milliárd imádás :) <3333 imádlak titeket <3333



Egész éjjel Justinnal álmodtam. Többször újraéltem a csókunkat ami hihetetlenül jó volt és még most is beleremegek ha rá gondolok. De félek...hogy fogom megmondani Johnnak, hogy elhagyom Justinért? Alapból nem szereti Justint, de így mégjobban fogja utálni, de ez még a kisebb gond. Mi lesz ha engem is megutál? Mi lesz ha többé nem lesz a barátom? Hirtelen felébredtem. 9 óra volt már, ezért siettem. Gyorsan letusoltam, kiválasztottam a ruhát reggeliztem és elindultam.Nagyjából 11 előtt 10 perccel értem ki, de nagy meglepetésemre nem Johnt hanem Justint találtam a parton. Meglepődtem, de azért mögé osontam és hátulról megöleltem.
-Na ki vagyok? - kérdeztem huncutul, szemét el takarva kezemmel.
-Talán a világ legcsinibb csaja? - kérdezte.
- És kia leggyönyörűbb csaj a világon? - kérdeztem kicsit elhalkulva.
- Te Amanda! - fordult felém - Szia gyönyörű! - köszöntött.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Én lennék a világon a legszebb?
- Számomra igen. - hajolt közelebb arcomhoz. Kívántam ajkát mindennél jobban. Érezni akartam ismét édes csókját, puha ajkait ajkaimon.
-Ééééés...mit keresel itt? - próbáltamelhúzni magam, mert tudtam, hogy minél jobban kiéhezem rá, annál jobban fog esni édes csókja.
- Kijöttem levegőzni, unom már a nagyváros zaját.
- És mit szólnál ha a mai napot is együtt töltenénk?
- Az szuper lenne, de...
- De mi?
- De kezdésként kaphanék egy csókot?
- Csak ha el tudsz kapni! - vigyorogtam rá és kiugrottam kezéból. Egyből futásba kezdtem, de Justin gyorsabb volt és hamar utolért. Derekamnál felkapott és megpörgetett.

Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz. Orrunk már súrolta egymást. Ajkaink már majdnem összeértek mikor hirtelen láttam egy alakot Justin mögött. Nem láttam tisztán, hogy kiaz, de láttam, hogy van valami a kezében. Jobban megnéztem...EGY KÉS! Szólni akartam Justinnak, hogy vigyázzon, de túl késő volt..Úristen! Justint leszúrták!! De ki? És mért? És hogy fogom Justint elvinni egy kórházba??? Egyáltalán túl fogja élni?! Justin a földre rogyott...vérzett erősen...a kés átszúrta a tüdejét, fuldoklik és vérzik. De a sötét alak felém kezdett közeledni...az arca hirtelen tisztává vált...JOHN!!
- John mért tetted ezt?!
- Mert ha nem lehetsz az enyém ne legyél senkié! - nekem esett. Éreztem ahogy a kés több helyen belémfúródik, de egyetlen esélyemnek azt találtam, ha valahogy kiszabadulok a kezei közül.  MEgpróbáltam kifordulni, de hirtelen a szobámban találtam magam.
- JUSTIIIIN!!!! - kiáltottam ijedtemben, de hamar rájöttem, hogy csak álmodtam. Ez volt életem legrosszabb rémálma. John biztos nem tenne ilyet, ő nem ilyen.
- Kicsim minden rendben? - tört be anya aggódva.
- Igen jól vagyok, nincs semmi bajom.
- Mi történt mért sikítottál?
- Csak rosszat álmodtam. Nincs semmi bajom. - mosolyogtam. Ránéztem az órámra. Már negyed 11!!!

Sajnálom

Sziasztok! Sajnálom, hogy a 8. rész ennyit késik, de 2 nyomós okom van rá:

1. Aug. 26-án és 27-én pótvizsgám lesz amire nagyon tanulok, szó szerint éjjel sem alszom már, hogy átmenjek.
2. Az oldal folyamatos átépítés alatt mivel még csak 'Baba' korszakát éli. Próbálom minél szebbre és olvashatóbbra varázsolni. :)
És van 1 bónusz hírem is :D Pár napon belül egy kisebb meglepit fogok hozni ami talán egy kicsit felkelti az érdeklődéseteket a történet további részeire. :) Mivel már nincs túl sok rész hátra ebből a történetből hozok egy rövidke kis összefoglalót, ami igaz elég gyengécske lesz, mivel ez még számomra is új, de rémelem tetszeni fog majd. :)

Ami pedig magát a 8. részt illeti elképzelhető, hogy a jövőhét közepéig nem tudom hozni, de amint túl vagyok a pótvizsgán ígérem itt lesz ;) Remélem nem túl nagy baj, addig is puszi nektek :*
'Az az egy fontos, legyetek jók most, már nem kell túl sok a holnaphoz, legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít!'

7. rész

Íme itt a 7.rész Justin és Amanda különleges második randijáról :d Vajon elcsattan az első csók a második randin? Vajon a rajongók mennyire lesznek féltékenyenk Amandára? Vajon a papparazzik megtalálják Justint? Amúgy csak szólok ezen a részen kívül már csak 7 rész lesz, ezt csak 14 részesre terveztem, de utána írok egy másikat ugyanide, persze csak ha szeretnétek ;) De addig még sok idő van, addig jó olvasást! :D


Az út vicces volt, sokat nevettünk. Justin és én nagyon sokat beszélgettünk és sok olyan dolgot tudtam megróla amiről még sose hallottam. Nagyon örültem, hogy megbízik bennem.
- Justin, hogy hogy ezeket elmondtad nekem?
- Nem tudom...amikor a koncert után beszéltem veled...egyszerűen megláttam benned valamit ami megfogott..és egyszerűen nem tudlak elengedni. - válaszolta. Bevallom ekkor kicsit sokkot kaptam, hisz Justin Bieber azt mondta, hogy nem tud engem elengedni.
- Nem gondolod azt, hogy egy őrült rajongó vagyok, mint a többi lány?
- Hát lehet, hogy általában az vagy, de most nem. Tegnap este se voltál az a parton. Csak önmagad voltál.
- Ugye tudod, hogy a szobám a posztereiddel van tele?
- Sejtettem. - ,omdta mosolyogva, de abban a mosolyban volt egy enyhe várakozás. Mintha azt várta volna, hogy kitöjön belőlem a dilis rajongó aki csak addig akar vele lenni amyg aláírja mindenét éa utána elfelejtkezik az egészről. Valóban szerettem volna tőle pár autogrammot, de többet jelent nekem, mint pár autogramm és kíváncsi vagyok meddig tudunk elmenni, hogy tényleg érez-e valamit irántam, vagy csak a barátom. Megérkeztünk a McDonald'sba. Bent rendeltünk magunknak és leültünk egy asztalhoz. Minden ember bámult minket. Számomra elég zavaró volt, de Justinon láttam, hogy már megszokta. Két pláza cica jött oda.
- Hey helyes fiú, adsz egy autogrammot?
- Persze lányok. - mondta Justin mosolyogva, de ez a mosoly más volt. Nem olyan volt mint amikor rám mosolyog, hanem olyan..nem is tudom...olyan álmosoly, hogy persze aláírok bármit csak tűnjetek féle. - Tessék.
- Köszi. - ésleléptek. Ekkor láttam Juatin arcán a megkönnyebülést, hogy ismét kettesben lehetünk. Sajnos azonban a két lány után jöttek még páran, mindegyik csinosabb volt mint én és némelyikkel még flörtölt is.
- Minden lánnyal flörtöl. Én biztos csak egy játékszer vagyok. - gondoltam magamban, legalábbis azt hittem.
- Nem vagy játékszer a számomra, te vagy az első akivel a Meet&Greet után is találkozom. - micsoda? Hangosan kimondtam amit csak gondoltam?! Ennyire ostoba volnék?! Most úgy érzem elsülyedek szégyenemben.
- Umm..hallottad amit mondtam?
- Igen - kuncogta.
- Justin.
- Igen?
- Tudod..én is egy őrült rajongó vagyok, de most, hogy jobban ismerlek és látlak normális közegben úgy, mint egy normális embert...és mióta randizgatunk...csak annyit szeretnék mondani, hogy nem azért akarok veled lenni, mert híres vagy..nem a hírnevedért szeretlek...mikor még nem ismertelek ennyire és csak egy híresség voltál számomra én meg csak egy rajongó...sokszor csak a hírnevedért akartam veled lenni, hogy én is lehessek valaki, de tudnod kell, hogy ez már a múlté...tudom, hogy jó ember vagy és minden felszínességem a múlté mióta ismerlek. - csak bámult rám és mosolygott. - Muszály volt ezt elmondanom, mert nem akarom, hogy azon gondolkodj, hogy mikor tör ki belőlem a rajongó, akinek csak arra kellesz, hogy kapjon pár autogrammot és semmi több. Mikor veled vagyok, önmagam vagyok.
- Örülök, hogy ezt elmondtad. Mivel sajnos 3 nap múlva elmegyek, szeretnék veled attól még beszélgetni, szeretném a kapcsolatot tartani veled. Kedvellek és mikor ezt mondom úgy értem, hogy nagyon nagyon nagyon kedvellek. Nemcsak a kinézeted tetszik, hanem a személyiséged és még sose találkoztam ilyen különleges lánnyal mint te. Van benned valami ami magával ragadt és ez a valami még Caitlinben sem volt meg soha. Senkiben sem volt meg.
- Köszönöm, ez jól esik nagyon. - mosolyogtam rá.
- Gyönyörű a mosolyod, tudtad? - de aranyos, érzem ahogy pirulok. Ezek után pár percig csöndben voltunk, majd mindenféléről beszélgettünk. Felszabadultam, hogy elmondhattam neki ezt. Örülök, hogy tudja, mit érzek iránta. Nagyjából fél tízig voltunk a mekiben, majd kimentünk a partra. Csak ültünk és beszéltünk. Néha még mindig eszembejut, hogy sose hittem volna, hogy valaha Justin Bieberrel fogok randizni. Természetesen álmodoztam róla, de ki nem? Háromnegyed tizenegy körül elindultunk haza. Justin ismét elkísért az ajtóig. Az ajtó előtt csak bámultunk egymásra és én ismét elvesztem a gyönyörű barna szemeiben.
- Nagyon jó volt a ma este, köszönöm Justin.
- Nem, én köszönöm. - mindketten elkuncogtuk magunkat. Elkezdtem közeledni hozzá..már csak pár centire voltunk egymástól mikor a kezemet a nyaka köre fontam, ő pedig a derekamat karolta körbe és közelebb húzott magához..és megtörtént..ajkaink össszeértek...az ő puha ajkai az enyéimen pihentek..csak egy apró csók volt, nem nyelves smárolás, de mégsem akartam, hogy elmúljon. Szívem szerint megállítottam volna az időt, hogy ez a pillanat örökké tartson. Mégis én hagytam abba ezt a meseszép pillanatot. Egy fél lépést tettem hátra, ránéztem és éreztem, hogy pirulok, ezért szorosan hozzábújtam, hogy ne lássa.
- Szóval  a második randin csókolózol?
- Nem, csak akkor csókolózom, ha tudom, hogy ha nagyon kedvelek valakit. - mosolyogtam rá. Csillogtak a szemei. a leggyönyörűbb csillogó szempár volt amit valaha láttam. Tudtam, hogy neki is haza kell mennie (pontosabban csak vissza kell mennie a hotelbe ahol megszálnak) ezért adtam neki egy búcsú puszit az ajkára és jóéjt kívántam neki. Mikor láttam, hogy elhajtott a kocsival, csak akkor mentem be a házba. Felrohantam a szobámba, felhívtam Laurent és elmondtam neki. Persze ő csak sikítozott és gratulált szüntelenül. Mikor letettünk felmentem Facebookra és írtam Johnnak:
"John figyelj, tudod, hogy te vagy a legjobb barátom, de beszélnünk kell, gyere holnap tizenegyre a partra." Felmentem gyorsan Twitterre Justin profiljára. A mai napon csak egyet tweetelt eddig:
"Jó volt a ma este, még mindig Californiában vagyok és jól érzem magam egy különleges személlyel :)" 100%ig biztos voltam, ogy ettől a lányok kifognak akadni, de nem érdekelt, válaszba tweeteltem neki: "Csodás volt a ma este egy különleges emberrel ;)" Ezek után lemostam a sminkem és bebújtam az ágyamba. Amíg el nem aludtam csak a csókra tudtam gondolni.

6.rész

Itt a bűvös hatos :D igyekeztem minél előbb ezt is megírni, de mint említettem családi problémák késett ez is. Remélem tetszeni fog, jó olvasást ;)


Másnap reggel nagyon boldogan ébredtem, tisztán éreztema  mosolyt az arcomon. Úgy éreztem, hogy semmi se ronthatja el a kedvem. Felhívtam a barátnőimet, hogy szórakozzunk egy kicsit, már nagyon hiányoztak, ugyanis a barátaim jelentenek nekem mindent. Lauren a legjobb barátnőm, ő jelent nekem mindent. De Tara, Ashley, Briana..ők mind közeli barátnőim, imádom őket. Mikor mi 5en együtt vagyunk, nagyon sokat nevetünk, mintha valamilyen varázslat uralkodna rajtunk, szinte mindenen nevetünk. Mégcsak reggel 9 óra volt, gyorsan letusoltam, kivittem a kutyát sétálni és elmentem anyuval a boltba. Olyan 11 óra körül értünk haza és ekkor csörgött a telefonom. Justin hívott. Még mindig alig tudom elhinni, hogy Justin Bieberrel randiztam és fogok randizni. Nagyon izgatott voltam, sose hittem volna, hogy ez valaha is megtörténhet. Mikor Justinnal vagyok én is és ő is csak 2 átlagos ember vagyunk, nem szólal meg semmilyen vészharang, hogy valaki meglát, nem sikítozok annyira magamban, mint most mikor rá gondolok.
- Hello?
- Szia szépség, Justin vagyok. - elolvadtam mikor meghallottam a sexy hangját.
- Sziaaa! Hogy vagy?
- Jól köszi, és te?
- Én is jól vagyok, köszi. Umm..szóval ma is fogunk randizni? - lérdeztem kicsit félénken.
- Persze. - hallottam a hangján, hogy ő is izgatott.
- Nagyszerű!
- Hányra menejek érted?
- Mondjuk 8?
- Rendben.
- És hova fogunk menni?
- Nem tudom. Mondjuk egy McDonald'sba? Elér rég voltam ott, nagyjából...haha nem is tudom mikor voltam ott utoljára.
- Haha kis butus. Um rendben, jól hangzik.
- Akkor este találkozunk szépség, szia.
- Rendben, szia. - nyomtam ki.
Felhívtam a lányokat és egy órán belül már mindannyian a tengerparton voltunk, röplabdáztunk, szórakoztunk, pasikat nézegettünk..mármint a többiek, hisz én félig foglalt voltam. Olyan jó volt, ha a lányokkal vagyok akkor elfelejtkezem minden problémáimról, de vannak amiket megbeszélünk. Nagyon szeretem a lányokat, velük mindig jó. Este hatig voltunk a parton. Lauren Tara és Briana elmentek a plázába, de Ashley eljött velem hazafelé és együtt kitaláltuk, hogy mit vegyek fel a randira. Megköszöntem neki, majd mindketten hazamentünk. Mikor hazaértem ismét letusoltam (igen egy kicsit tisztaság mániás vagy, de le kellett mosni a tengeri sót), és gyorsan megszárítottam a hajamat, mert már 7:30 volt és még ki kellett sminkeljem magam és még a ruhát is fel kellett vegyem. Mikor végre készen lettem arra gondoltam, hogy ma hagyom Justinnak, hogy megcsókoljon, persze ha akar.
Végre! Csöngettek! Leszáguldottam a lépcsőn, hogy nehogy valaki előttem ynissa ki az ajtót. Mikor kinyitottam az ajtót majdnem elájultam...ott állt Ő! Rám várt...szinte hihetetlen, hogy ez a helyes fiú randizik velem, egy tök átlagos lánnyal. Nagyjából 2 percig bámultunk egymásra, mikor a csendet az anyám törte meg...remek, megint a legjobbkor.
- Oh te vagy Justin Bieber? A lányom imád téged, tud majdnem...
- Oké anya ennyi elég! - szakítottam félbe. Nem akartam, hogy dilis rajongónak tűnjek az anyám miatt. Hagytam, hogy kezet fogjanak, majd szinte elhúztam Justint a házunktól, még mielőtt más is bájcsevegni akarna vele. Beültem az anyós ülésre, most Justin vezetett. Útközben belém nyilalt egy kis gondolat ami nem hagyott nyugodni. Justin természetesen észre vette, hogy kicsit ideges vagyok.
- Minden rendben? - kérdezte szépen csengő hangján.
- Umm...igen csak azon gondolkodtam, hogy mi lesz a papparazzikal? Meg a többi rajongóval? Ők tuti, hogy a halűlomat kívánják majd ha meglátják, hogy veled randizom. - Justin ekkor megfogta a kezem.
- Minden rendben lesz amíg velem vagy, ne aggódj. - mondta nyugtatóan. Nem tudom, hogy csinálta, de teljesen lehiggadtam. - Készen állsz?
- Készen születtem. - kacsintottam rá mosolyogva és Justin elnevette magát. Nem sokára megérkeztünk a McDonald'shoz...ez lesz a legérdekesebb és legjobb este az életemben.

5. rész

Sajnálom, hogy ennyit késett az 5.rész, de voltak családi problémák és nem volt időm írni, millió bocsi kedves olvasóim. Remélem tetszeni fog Justin és Amanda randija. :) Jó olvasást :)

- Igen, ez az, ezt kell tennem... - gondoltam magamban - csak önmagamat kell adjam, és ha nem tetszik neki az aki vagyok, akkor egy idióta..na jó azért nem idióta, de fájni fog ha önmagamat nem szereti...

- Kinyitom anyu! - kiáltottam. Nem akartam, hogy rajtam kívül más nyissa ki az ajtót. Lasan az ajtó felé lépkedtem, mivel a testem szinte megdermedt az izgalomtól. Kinyitottam az ajtót és egy röpke pillanat csalódott voltam, ugyanis az ajtó túl oldalán Kennyt találtam. Fordult velem a világ. Majdnem elájultam, azt hittem, hogy Justin így akarja lemondani a randit. "Maradj erős, nem ájulhatsz el! Bármi is lesz ki kell bírnod! Ha mégse lesz randi akkor Kenny nem mehet vissza azzala  hírrel Justinhoz, hogy Hé, főnök a csaj elájult mikor közöltem! Maradj erős!" kiabálta a belső hangom és hallgattam is rá, mert mindig igaza van. Boci szemekkel néztem Kennyre, jelezvén, hogy várom amit mondani szeretne.

- Te vagy Amanda? - kérdezte kedvesen.

- Igen, én vagyok - nyögtem ki nagy nehezen, még mindig nemt udtam magamhoz térni.

- Tudom mire gondolsz és ne aggódj. Justin már vár. Gyere odavezetlek hozzá. - egy hegy esett le a szívemről. Teljesen megnyugodtam. Úgy éreztem repülni tudnék, hisz nem mondta le. Elköszöntem anyuéktól és kiléptem az ajtón.

- Kövess, a kocsi lejjebb parkol.

- Rendben. - mondtam engedelmeskedően. Nagyon izgultam, szinte ugrándozva mentem Kenny után. A koncerten valamennyire haragudtam rá, hisz nem engem választott és miatta kicsit rosszul sikerült az estém, de már mindent elfelejtettem neki, mert most már azért van itt, hogy odavezessen Justinhoz. Az autó kb egy sarokkal lejjebb parkolt a kanyarban. Egy fekete Range Rover volt.

Kenny úriember módjára kinyitotta az ajtót nekem én pedig beültem. Nem volt sok idő az út, nagyjából 20 perc. A tengerpartr értünk. Megköszöntem Kennynek, hogy idehozott és kiszáltam. Mikor kiszálltam körbenéztem és ott volt Ő. A tengert bámulta a korlátnak támaszkodva. Csodás volt a kilátás, tökéletesen romantikus, de Justin és én csak együtt töltünk pár órát, szórakozunk, nevetünk és megismerjük egymást kicsit jobban, de ez nem randi...ugyan kit hülyitek? Akárhogy nzem ez egy első randi, de ezt csak én gondolom így. Justin felé sétáltam és leültem a mellette levő is padra. Nem vette észre, hogy ott vagyok, nagyon elgondolkodott a tengert bámulva. Gondoltam játszok vele egy kicsit és megijesztem, ezért a csendet megtörve:

- Gyönyörű, nemde? - kérdeztem és én is rábámultam a tengerre, mintha már rég itt ülnék. Lassan emgfordult, mint egy ninja és a legviccesebb fejet vágta amit életemben láttam:

http://24.media.tumblr.com/3c1dcedf2c2bcb41db943536555c9a62/tumblr_mp0xpgMrni1rvtksno8_250.gif

Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek.

- Jó ég a frászt hoztad rám - mondta mosolyogva. Ahw a mosolya egyszerűen tökéletes még mindig.

- Tudom, ez volt a célom - mondtam harsányan kacagva - látnod kellett volna az arcod. - dőltem szinte már el a röhögéstől. Leült mellém mosolyogva.

- Igazad van, tényleg gyönyörű. Szeretek ide kijönni mikor gondolkodni akarok az életről. Itt nincsenek, itt nem a nagy Justin Bieber vagyok, hanem csak egy átlagos srác nem átlagos gondokkal... - mondta kicsit elszomorodva a végén. Mikor elárulta, hogy ős is szokott az életről gondolkodni, mintha magamat hallottam volna..ez megnyugtató, hiszen így már tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen.

- Értelek, én is szoktam az életről gondolkodni. - úgy gondoltam, ha már legalább haveri alapon ismerjük egymást akkor tudjon rólam többet, mint a nevem. Úgy kezeltem őt mintha legalább 2 éve ismernénk egymást. Sokat beszélgettünk az életről, a hírnevéről és ez az egész abba torkollot, hogy kiderült ugyanazokat a filmeket, kajákat, piákat szeretjük és még sok-sok közös vonásunk van. Mintha lelkitársak lennénk. Elmondta, hogy ő nem egy nőcsábász, hiszen még csak 17 múlt. Nagyon érett a felfogása látszik, hogy Pattie jól nevelte. Még meg is nyugtatott, hogy neki nem tetszett az OLLG személyisége, csak a teste.

- Ha tudtam volna, hogy te is ott vagy a V.I.P-k között, akkor megmondtam volna Kennynek, hogy csak téged választhat. - mondta mosolyogva. Ezen egy picit elpirultam, nagyon kedves volt tőle.

- Értem és köszönöm, ez nagyon jól esik, de Justin szerintem ha randizol egy lánnyal, akkor ne beszélj más lányokról. Kicsit most kényelmetlenül érzem magam, főképp hogy az a lány majdnem elrontotta számomra a koncertet. - Jó ég! Mit tettem?! Randinak neveztem a kis találkánkat! Lehet, hogy ettől most eltávolodik tőlem? Pedig olyan jól kezdtek alakulni a dolgok. Remélem nem szúrtam el nagyon...

- Szóval ez egy randi?  kérdezte flörtölős hangon és kacsintott egyet. Hirtelen nem tudtam mit mondjak.

- Ummm...nem tudom...az? - nyögtem ki szörnyen nehezen. Éreztem, hogy ég a fejem, úgy vörösödöm.

- Nos ha gondolod hívjuk randinak, én nem bánom. - mosolygot az édes mosolyával. Hú ez nem sokon múlt. Erőltettem az arcomra egy gyenge mosolyt.

- Oké, akkor randizunk. - mondtam ki félénken. Persze magamban sikítoztam, hogy "Te jó ég, tényleg Justin Drew Bieberrel randizom, ekkora szerencsém nem lehet!" de Justin előtt csak mosolyogtam, miközben ő jóízűen nevetett. Még órákon át beszéltünk, de az időt nem néztük. Már sötét volt mikor észbe kaptunk.

- 10:40! Siessünk, nekem 11re haza kell érnem. - szóltam Justinnak. Felhívta Kennyt aki hamar felvett minket és haza vitt. A hazaút nagyon vicces volt, mert Kenny vicceket mesélt nekünk, én már majdnem sírtam a nevetéstől. Megérkeztünk. Kenny most a házam előtt parkolt le. Justin gyorsan kiugrott, hogy senki se ismerje fel és kinyitotta az ajtót nekem.

- Oh, egy igazi úriember van köztünk. - mondtam mosolyogva. - köszönöm.

- Ugyan, semmiség. - mosolygott vissza. Elsétáltunk egészen az ajtómig.

- Nagyon jól éreztem magam. Van még 4 szabad napom, ha gondolod randizhatunk még. - ez nem lehet igaz! Ez most  csak egy álom! Justin újra randizni akar. A nyakába tudtam volna ugrani, de nem akartam, hogy őrült rajongónak nézzen vagy ilyesmi.

- Igen az jó lenne. - mondtam halkan erőtlenül, mert minden erőm arra ment el, hogy a belső "állatot" ami a nyakába akar ugrani, lefogjam. Justin és én csak bámultunk egymásra. Reménykedtem, hogy elcsattan egy csók. A derekamat fogta én pedig a kezeimet a nyakaköré fontam. Márcsak pár centi volt az ajkaink között, mikor a fülébe súgtam:

- Nem csókolózom az első randin. - majd adtam egy kacér puszit az arcára. Tudom, most mindenki bolondnak néz, higyjétek el én is ugyanannyira meg akartam őt csókolni, de gondoltam, ha ő is meg akar csókolni igazán akkor küzdjön megérte. Láttam az arcán a meglepődést.

- Értettem főnökasszony. - kacsintott viccesen. Tudtam, hogy nem haragszik és éreztem, hogy küzdeni fog azért a csókért. Bementem a házba ő pedig visszament a hotelba. Otthon már mindenki aludt nagy szerencsémre. Biztos megöltek volna, ha látnák, hogy 11re érek haza. Felrohantam halkan a szobámba, lemostam a sminkem, fogat mostam és beugortam az ágyamba. Miközben ott feküdtem visszagondoltam, hogy tényleg randiztam JUSTIN BIEBERREL! És mikor rájöttem, hogy ismét randizni fogunk majdnem sikítottam. Lehetnék ennél boldogabb? Nem tudom...ahogy azt sem tudom, hogy a sok izgalomtól, vagy az elfelejtett fáradtságtól aludtam-e el.

4. rész

És itt a várva várt 4. rész :) Bocsi, hogy ilyen sokáig elhúzódott, de képtelen voltam írni ebben a melegben, de most rendesen eláztam az esőben és ma hozok (ezzel együtt) 3 részt :) Jó olvasást mindenkinek :)


- Áááááááá - ébredtem másnap reggel álmosan. Utálok úgy kelni, hogy fáradtabb vagyok, mint mikor elalszok. - Jó ég hány óra lehet? - kérdeztem álmos hangon, de aztán rájöttem, hogy a szobában csak én vagyok. Kicsit hülyén éreztem magam, de hát reggel ki van egyből önmagánál? Megnéztem a telefonom. - Basszus már 11 óra. Rohannom kell vásárolni új ruhákat és le kell vigyem a...Luuuucyyyy!
- Igeeen? - kiáltott vissza Lucy a lépcső felől.
- Levitted a kutyát s...
- Igeen, levittem a kutyát.
- Köszi! - válaszoltam hálásan. *bzzz-bzzz* - Oh egy SMS, valaki szeret.
- Akkor az a valaki nagyon beteg - válaszolta Lucy viccelődve.
- Haha nagyon humoros. - vágtam vissza gyengén, nem nagyon érdekelt mit mond, mert az SMS Justintól jött. Tényleg írt...NEKEM! A fellegekben éreztem magamat. - Hol laksz? 7re érted megyek - mormogtam magamban.
- A srác még azt sem tudja hol laksz? Chh nem lehet egy észlény. - nyitott be Lucy kíváncsian. Néha olyan, mint egy kém, tudni akar mindenkiről mindent.
- Ugyan mit tudsz te? Ha tudnád kivel randizom sárgulnál az irigységtől! - néztem rá gúnyosan.
- Igazán? Akkor áruld el, kivel randizol? - hirtelen megszeppentem. Nem mondhattam el neki, nem tudhatja meg, hogy tényleg a nagy Justin Drew Bieberrel fogok randizni. Nem hinné el és kigúnyolna, amit nagyon utálok...de ha el is hiszi, biztos, hogy egyből el pletykálja valamelyik barátnőjének és előbb-utóbb a média is megtudná, hisz a pletykák gyorsan haladnak sajnos...
- Öhm..semmi közöd hozzá, törődj a saját "szerelmeddel" - ezzel kizártam a szobámból. Gyorsan elkezdtem készülődni, felkaptam egy ruhát copfba kötöttem a hajamat, lerohantam a földszintre és szóltam anyunak, hogy elmentem vásárolni. Laurennek nem szóltam, mert szeretek egyedül vásárolni, olyankor senki se zavar, senki se halmoz el a milliónyi gondjával (mintha nekem nem lenne elég) és tisztán tudok gondolkodni. Egy gyönyörű kék szettet vettem magamnak, idén nyáron a kék a kedvencem. Nem számít, hogy világoskék vagy sötétkék, a lényeg hogy kék legyen és kész. Felkuncogtam magamban, de rájöttem, hogy abbakéne hagyjam, mert az emberek már azt hiszik, hogy bolond vagyok vagy ilyesmi. Végülis nem számít, nem tudják mi jár a fejembe így nem is érthetik, hogy miért van jó kedvem. Sokszor szoktam elmerengni magamban. Átgondolom, hogy milyen életet élek, hogy jó-e az amit csinálok vagy sem...főleg azon szoktam gondolkodni, hogy mért van az, hogy sok ember dúskál a pénzben, de sajnos sokaknak csak nagyon kevés jut..vagy semmi...A "nagy" elgondolkodásomból egy ismerős hang zökkentett ki.
- Hello Amanda. - megfordultam és Johnt láttam. Jó volt őt látni, talán még sose örültem neki ennyire.
- Szia John! Hogy vagy? - kérdeztem és adtam neki egy puszit az arcára.
- Kösz jó. És te? Milyen volt Justin koncertje?
- Nagyon jó volt. Laurennel nagyon jól éreztük magunkat és Justin olyan jól énekelt mint mindig és olyan sexy volt... - ekkor esett le, hogy őt nem is érdekli Justin, hiszen nem szereti - oh bocsi, nem akartalak untatni. - nem mondhattam meg neki, hogy ma Justinnal lesz randim..vagyis ez nem is igazi randi, csak együtt fogunk lógni. Nem akartam Johnt megbántani, mert ő velem akar randizni...ahj ez olyan bonyolult. Bárcsak John megvárta volna amíg Justin elmegy, vagy el se mondta volna.
- Jaj ugyan, nem untatsz, mond csak hiszen ha egyszer elkezdesz mondani valamit, képtelen vagy abbahagyni. - mondta John.
- Haha látom ma te is nagyon vicces kedvedben vagy. - nevettem és egy picit meglöktem. Melette olyan jó mindig, nem kell azért aggódnom, hogy leégetem magamat (mert ő már látott engem minden kínos pillanatban..najó majdnem minden kínos pillanatomban), egyszerűen szabadnak érzem magamat mellette, mint egy madár. Mikor végre abbahagytam az újabb álmodozász John és én elmentünk kávézni. Nagyon szeretek Johnnal beszélgetni, mindig megért és tanácsokat ad. Most a nyárról beszéltünk, a múltról, a terveinkről a jövőre nézve, hogy mik akarunk lenni ha felnövünk...és igen tudjuk, hogy csak 17 évesek vagyunk. Órákon át beszélgettünk. Mikor ránéztem a telefonomra láttam, hogy haza kell mennem. Még csak 5 óra volt, de el kellett készülnöm a (na jó legyen) randira Justinnal. Otthon megmutattam anyunak az új ruhákat és visszaadtam neki a visszajárót és felrohantam a szobámban. Letusoltam, hajat éss fogat mostam, mire elkészültem a fürdőben már fél 7 volt. Sietnem kell, Justin nem soká itt lesz és én még csak a hajamat szárítom. Kicsit kisminkeltem magam, felvettem és az új ruhát és megnéztem magamat a tükörben.

Jól állt és szerintem jól néztem ki.
3 perc múlva 7 óra. Nagyon izgultam, Justin bármelyik pillanatban megérkezhet. Kicsit féltem, hogy nem fogok neki tetszeni.
- Jól nézel ki. - mondta Lucy.
- Köszi.
- Túlságosan izgulsz. Nyugi ez csak egy randi. Légy önmagad és nem lesz gond. - fiatalabb volt, mint én de mégis okosabb, mint a többi korabeli gyerek.
- Köszönöm Lucy, igyekszem majd. - adtam neki egy puszit és megöleltem. Amint elengedtem Lucyt csöngettek. Itt az idő!

Közérdekü

Sziasztok! Pár napot késik a követkeő rész, későn érek haza mostanság, és erőm nincs írni, de pénteken, illetve legkésőbb szombat este itt lesz 3 új rész ezt ígérem :) Sajnálom, hogy így elhúzódik, remélem megértitek :) Mindenkinek szép estét és kitartást a nagy melegben :)

3. rész

Sziasztok! :) Itt a harmadik rész. Ugyan rövidebb mint az előző, de úgy gondoltam, hogy túl elvarratlanul maradtak a szálak :) Külön köszönetet szeretnék mndani Jane-nek, ha te nem vagy, lehet nem lenne harmadik rész. Jó olvasást :)

Ez nem lehet igaz! Úgy éreztem, hogy egy részem meghalt...az r**anc nem lehetett OLLG! Szörnyen szomorú lettem. Sarkon fordultam és a kijárat fele siettem..nagyon fájt, hogy nem engem választott...nem tudtam elhinni, hogy az a k**va lett az OLLG...nem tudtam elviselni, hogy Justin neki énekel, neki táncol, neki adja a virágokat...és nem nekem...képtelen voltam tovább ott maradni. Lauren utánam jött és megragadta a karomat.
- Hova mész? Mi a baj?
- Nem tudom..nem engem választott..én csak...úgy érzem nincs maradásom itt már...Jó ég..- hebegtem-habogtam, hogy valamennyire tudjak válaszolni Laurennek.
- Nézd tudom, hogy nagyon te akartál lenni az OLLG és tudom, hogy fáj, hogy nem téged választott, nekem is rosszul esett, de ez csak egyszerűen nem a te napod volt. Gyere vissza és élvezd a koncert többi részét, hisz még minidg ott vannak a Meet&Greet jegyeink, és találkozni fogunk vele. Hidd el a Meet&Greet sokkal jobb lesz, mint OLLGnek lenni.
- Rendben. Igazad van és köszönöm. - mondtam kicsit jobb kedvvel. Visszamentünk a helyünkre és végig énekeltük a koncertet Justinnal. Túlléptem azon, hogy nem én lettem az  OLLG, mert vígasztalt az a gondolta, hogy ők nem tudtak beszélni, de a Meet&Greet-en lesz annyi időm, hogy váltsak vele pár szót.
Az utlosó szám a Down to Earth volt. Teljesen megfeledkeztem az történtekről, csak Justint néztem végig, hallgattam az angyali hangját és jól éreztem magamat a koncerten. Amikor a szám véget ért Justin ennyit mondott:
- Köszönöm Californiaaaaaa! Nagyszerű közönség vagytok! Jó éjt mindenkinek! - mindenki sikított, nyilván így akart mindenki neki is jó éjt kívánni. Hirtelen Kenny bukkant fel ismét.
- Lányok kövessetek, most találkozhattok Justinnal, de ne őrüljetek meg, legyetek normálisak. - Hirtelen égtelen sikítozás keletkezett. Mindenki nagoyn izgatott lett a V.I.P jegyesek közül. Nem csoda, hisz azzal a tudattal vettük a jegyeket, hogy első sorban lehetünk és hogy közülünk kerül ki az OLLG, de senki se sejtette, hogy találkozhatunk Justinnal.
- Te jó ééééééééééééééééééééég!!!! - sikítottam én is, hisz én is nagyon izgatott lettem Laurennel együtt. Annyira izgatott lettem, hogy a lélegzetem és a szívverésem szaporább lett, mint az első csóknál. Tényleg találkozni fogok Justin a legtökéletesebb Bieberrel!
Kenny a kulisszák mögé vitt minket egy kis szobába, ami végülis elég nagy volt 100 lánynak. Pár percig vártunk és akkor jött Ő...sexy volt mint mindig..mosolygott az édes mosolyával és beszélt hozzánk...Istenem olyan édes volt! Hirtelen a lány aki az OLLG volt oda ugrott Justinhoz, látszott rajta, hogy nagyon akart nyomulni Justinra. De Juju se most jött le a tapétáról beszélt vele röviden, majd udvariasan elutasította, hogy a többiekkel is tudjon beszélni..vagyis velem is...Istenem, talán velem is fog beszélni!! Alá írta mindenkinek a poszterét és minden mást amit az orra alá dugtak a rajongók. Végre hozzám ért.
- Szia gyönyörű. Hogy vagy? - kérdezte miközben alá írta a poszterem.
- Jól vagyok..uhm..kedves tőled, hogy összehoztad ezt a találkozót. - nyögtem ki nagy nehezen. Rám nézett a gyönyörű barna szemeivel..teljesen elvesztem azokban a gyönyörű szemekben. Meglepődve nézett rám.
- Nem te vagy az a lány akinek pár hete írtam Twitteren, hogy "ha te is ott leszel örömmel megyek Californiába" vagy valami ilyesmit?
- Igen én vagyok. - mondtam mosolyogva. Te jó ég tudja ki vagyok. Hirtelen úgy éreztem, hogy elájulok, ekkora öröm és megtiszteltetés még sose ért. Rám mosolyogott.
- Hát van még 5 szabad napom itt és nincs kedved együtt lógni? - ez nem lehet igaz..ez biztos nem történhetett meg..Justin Bieber biztos nem kérdezett ilyet, főleg nem tőlem. Fordult velem egyet a szoba, majdnem elájultam, de erősnek kellett maradnom.
- Öhm velem akarsz lógni? Nem a lánnyal aki az OLLG volt? - nyögtem ki nagy nehezen. Körbenézett, tudtam, hogy azt a lányt keresi. Ránézett, majd vissza rám és azt mondta:
- Nem az esetem. - Nem az esete? Talán én az vagyok? - Tudom, hogy 5 nap múlva mikor elmegyek, találni fog valakit helyettem. - igaza van, az a lány biztosan nem szereti őt annyira, mint én. Keményen akartam játszani a híres "küzdj a jutalomért" módszerrel, de belegondoltam, hogy mivan ha ez nem tetszik neki és elszúrom az egyetlen esélyemet nála? Nem ezt nem hagyhattam. Megadtam a számomat és azt mondta, hogy majd holnap felhív. Megölelt és tovább haladt, aláíírt még pár postert és pólót. Olyan helyes, nem tudtam levenni róla szemem. Még egyszer utoljára rám nézett, mikor befejezte az aláírás osztogatást, kacsintott és elment.
- Hellooooooo! Van ott valaki? - bökött meg Lauren.
- Lauren..te is láttad ezt? - kérdeztem, félig még kábultan.
- Igen láttam mindent. Randizni fogsz Justin Bieberrel!!! - megölelt és gratulált. Nagyon boldog voltam, de a vészhang ismét megszólalt. Mivan ha minden koncert után ezt csinálja? Mivan ha nem én vagyok az első akivel ezt csinálja? Mivan ha csak átver? NEM! Ő SOSE! ráztam ki a sok rosszat a fejemből. Laurennel nagoyn fáradtak voltunk és a sok sikítozástól már hangunk sem volt szóval elindultunk haza fele.
Haza értem. Szóltam anyunak, letusoltam és felnéztem Facebookra. Frissítettem az állapotom gyorsan, hogy minél kevesebben zaklassanak.
"- Hihetetlen volt Justin koncertje." - nem akartam többet írni, mert a barátaim többsége nem szerette Justint. Kijelentkeztem és gyorsan felnéztem Twitterre is, kíváncsi voltam, hogy írt-e valaki. Mind közül csak egy érdekelt..az amit Justin írt. Ismét pillangók repkedtek a hasamban.
"- Hey, nagyon várom már a holnapi randit, légy természetes :)" - nem tudtam mi lenne erre a megfelelő válasz ezért csak egy egyszerű "rendben"-nel válaszoltam. Persze amint elküldtem, megbántam. Hisz ki küld válaszként mindössze annyit, hogy rendben, mint egy nagymama?  Mindegy, ezen már nem tudok változtatni, inkább kikapcsoltam a laptopom és lefeküdtem aludni. Természetesen Justin koncertjéről álmodtam, de ezúttal én voltam az OLLG.

2. rész

Na hello, hello mindenki! :) Ugyan csak 1 komit kaptam az első részre, de láttam, hogy 22en megtekintették az oldalt, szóval itt a várt 2 rész. :) Nagyon jól esett, hogy tetszett az első rész. Remélem tetszeni fog ez is :) Komizzatok és hozom a kövit :D Jó olvasást ;)

Másnap reggel korán ébredtem, mert a kutyán, Max a fülemet nyalogatta..csodálatos élmény volt, hogy mást ne mondjak... -.- Sétálni akart.

- Luuuucyyyyy!!! - kiáltottam hangosan, hogy a hugom is meghallja, mert nem alszunk egy szobában.

- Igeen?! - kiáltott vissza álmos hangon.

- Elvinnéd Maxet sétálni?

- NEM! Hagyj aludni! - Így is rossz kedvem volt, mert nem vagyok egy korán kelő típus, de ez rátett még egy lapáttal. Tegnap is én vittem sétálni a kutyát, ma ő a soros, így hát felkeltem és álmos tántorgással átmentem az ő szobájába.

- Kelj fel végre és vidd ki a kutyát, MOST! Tegnap is én vittem ki, most te jösz! - ordítottam vele, ami nem szokásom, hisz nagyon szeretem a kishugomat, de ha nem végzi el a kötelességét az nagyon felbosszant. Tudtam, hogy kicsit kemény voltam vele, de ő úgyis most kelt volna, én meg még aludni akarok.

- Ahj, jól van, rendben, kiviszem. - nem örült, hogy ilyen keményen szóltam rá, de tudta, hogy igazam van.

- Köszönöm és bocsi, hogy kiabáltam. - kértem elnézést majd nyomtam egy puszit az arcára, hogy ne higyje azt, hogy haragszom rá és hálátlannak sem akartam tűnni. Ez után a reggel kis veszekedés után nem tudtam elaludni, ezért bekapcsoltam a gépemet és felnéztem Twitterre. Váalszoltam a barátaim tweetjeire majd megnéztem Justin profilját. Legutóbb ezt tweetelte:

" - Nagyon várom a Los Angeles-i koncertet és utána a Bahamákon a nyaralást. Nyaralás után irány California, majd alálkozunk lányok ;)" OMB! Nagyon izgatott lettem és írtam neki választ (habár tudom, hogy annak az esélye, hogy lássa egy a millióhoz, de azért megpróbáltam):

" - Nos Justin, nagyon várunk téged :) Millió csók a napos Los Angelesből. - elküldtem, majd elmentem letusolni.

*20 perccel később*

Visszamentem Twitterre, hogy beszéljek Laurennel. Érdekelt valami az új szerelmével, Jasonel kapcsolatban. Sajnos nem volt fent, de hagyott nekem egy üzit:

" - Hey csajszi nagyon jó volt a tegnapi nap, remélem ma is talizunk. Mielőtt tegnap összefutottunk volna, nem fogod elhinni, MEGCSÓKOLT!!!" - bármennyire is végig akartam olvasni ami ezek után következett, képtelen voltam, mert Lauren üzenete alatt volt egy másik is JUSTIN BIEBERTŐL!

- TE JÓ ÉÉÉÉÉG!!!!!! - sikítottam és ugrándoztam, mert Hála Istennek, egyedül voltam otthon. Nem tudtam elhini, hogy tényleg Ő írt nekem:

" - Jó tudni, hogy te vársz rám Los Angelesben :)" - azt hittem elájulok. OMB! Tényleg Ő írt NEKEM! Hirtelen éreztem, hogy potyognak a könnyeim az örömtől. Talán soha nem voltam még ilyen boldog. Azonnal felhívtam Laurent, hogy elmondjam neki, hogy JUSTIN BIEBER írt nekem egy üzenetet Twitteren. Elmondtam neki mindent és ő is sikítozott. Haha kicsit bolondok vagyunk, de ezért vagyunk legjobb barátnők. Most már még jobban várom a koncertet.

*2 héttel később*

- OMB! Még 6 nap van Justin Bieber koncertjéig! - sikította Lauren kora reggel. Anya biztosan beengedte ő pedig egyenesen a szobámba futott, kinyitotta az ablakot és az ágyamra ugrott. Nem normális, de én ettől szeretem annyira.
- Igen, neked is jó reggelt. - mondtam nagyokat ásítva.
- Csodálatos a mai nap, menjünk vásárolni. - Lauren imád vásárolni, szinte minden nap új ruhái vannak, ellentétben velem, én nem vagyok annyira oda a vásárlásért, a kevesebb néha több elven élek. 
- Oké, hadd egyem meg a reggelimet és utána mehetünk. - gyorsan kikeltem az ágyból, fogat mostam és lerohantam a konyhába, hogy harapjak pár falatot. Láttam, hogy apa a kanapén alszik, biztos túl fáradt volt, hogy felmenjen az ágyba a tegnap esti baseball mecs után. Nem akartam felébreszteni, ezért halkan a fülébe súgtam:
- Apa, elmegyek Laurenel vásárolni, tudsz adni egy kis pénzt? - a kezembe nyomott 40$-t és visszafeküdt aludni. Befejeztem a reggelimet és Laurennel elmentünk vásárolni.
Mikor megvettünk mindent (ami Lauren szemszögéből annyit jelent, hogy üresen hagyta a plázát) haza mentünk. Nagyon fáradt voltam, az egész napot a plázában töltöttük. Mikor végre hazaértem, megvacsoráztam majd felpróbáltam a ruhákat. Igen, mind tökéletes, egyértelműen ezeket veszem fel Justin koncertjére. Vettem egy lila pólót amin ott van Justin tökéletes neve és egy kép róla...ahw az a kép, az az arc, egésznap eltudnám nézni azt a pólot.

Vettem még pár rövidnadrágot is és szerencsére sokat voltam a parton, ezért jó színem van. Istenem, rossz lenne ha Justin nem lenne rólam jó véleménnyel, hisz az üzenetében olyan aranyos volt.
Egy kicsit ledőltem az ágyamra és ismét álmodozni kezdtem, hogy mi lesz a koncerten. Sokszor megnéztem a Never Say Nevert ezért nagyjából tudom, hogy választják ki a szerenádra a lányokat, de ha belegondolok, hogy milyen lehet átélni..Istenem előszőr fel sem fognám, hisz ez az egyik legjobb dolog ami történhet az életemben. Kicsit elálmosodtam ezért bekapcsoltam az iPodom, betettem a kedvenc számaim listáját és elaludtam.
*a koncert előtti nap*
- Laureeeeen! - kiáltottam ki az ablakomból, mert Lauren és én egymás mellett lakunk. Általában este 7 után már csak így beszélünk.
- Mond. - kiáltotta vissza.
- Márcsak 24 óra van a koncertig, te is nagyon izgatott vagy? - ostoba kérdés, hisz tudtam, hogy ő is annyira szereti Justin, mint én ha nem jobban.
- Ne is mond, ez az utolsó 24 óra már kész kínzás.
- Egyetértek, de most megyek vacsorázni, holnap találkozunk. - köszöntem el tőle.
Vacsora után megnéztem, hogy történ-e valami érdekesebb Facebookon ésTwitteren. Beszéltem pár emberrel, majd lefeküdtem aludni, legalábbis szerettem volna aludni, de képtelen voltam. Lehetetlenség aludni, hiszen már csak pár óra és ott leszek Justin koncertjén! Jól kell holnap kinézzek, hátha van egy kis esélyem, hogy én legyek az akinek énekel..de jó is lenne, énekli a One Less Lonely Girlt, oda táncol hozzám, főlém hajol és megsimogat, hogy megnyugodjak, hisz pár potyognak a könnyeim. Tovább énekel a közönségnek, majd visszafordul hozzám, de elszámolja magát és szinte rám esik...az arca az arcomtól nem messze áll meg...már majdnem elcsattan 1 csók, amikor hirtelen megszólal a telefonom, hogy ideje felkelni. Ez is jókor zavar közbe, már majdnem megcsókolt nem lehetett volna pár perccel később?! Majdnem szét törtem a telefonom, de képtelen voltam rá, hisz a Somebody to Love szólalt meg, ez valamennyire enyhítette a dühömet, de akkor is...
*pár órával később*
Lauren, John és én elmentünk a partra egy utolsó barnulásra. Minden jól ment amíg John nem közölte, hogy valamit el akar mondani. Fogalmam sem volt, hogy mit akar, értetlenül néztem rá.
- Egy pillanatra elrabolhatlak? Szeretnék valamit elmondani. - mondta és arébb húzódott, jelezve, hogy séta közben akarja mondani, bármi is legyen az. Kíváncsi voltam, hogy mit akar ezért utána mentem.
- Mit szeretnél John? - kérdeztem továbbra is értetlenül. Lauren napozott és zenét hallgatot, szóval nem hallott minket. John megfordult, megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Gyönyörű szemei vannak, valahányszor beléjük nézek, érzem, hogy elveszek, de akkor is...ő a barátom, csak néha gondoltam bele milyen lehet vele, de sose volt bátorságom megmondani neki..talán azért, mert nálam csak szebb barátnői voltak, vagy csak egyszerűen féltem..de ez most mind nem számít..ahogy a szemembe nézett éreztem, hogy valami fontosat akar mondani, ezért figyeltem. Vett egy nagy levegőt, majd nehezen neki látott:
- Amanda, nem is tudom, hogy mondajm meg neked, de... - pillanatnyi hatás szünetet tartott, de mégis egy évnek tűnt..(mond már mivan, megöl a kíváncsiság!!) gondoltam magamban. - Amanda én azt hiszem, hogy beléd szerettem, régóta érzem ezt, de nem mertem sose bevallani, de tudnom kell, hogy te is így érzel-e?- WOW! Mindenre gondoltam volna, de erre nem...John tényleg belém szerelmes? Belém?! Szinte az ovi óta barátok vagyunk, mindent tudtam róla, de ezt nem. Nagyon megdöbbentem, ha azt mondta volna, hogy ő és Lauren már általános első osztály óta együtt vannak, még azon se döbbentem volna meg ennyire (na jó azon talán egyáltalán nem döbbentem volna meg). Nem akartam megbántani, mert nagyon szeretem, ezért ighyekeztem tapintatos lenni...
- Hűha. Azt hittem legjobb barátok vagyunk, de látom nagyot tévedtem. Eddig hittem a fiú-lány barátságokban, de látom nem volt igazam..ne érts félre, nagyon kedvellek, de csak mint barátot, hisz te és Lauren vagytok a legjobb barátaim... - ekkor láttam az arcán a hatlam csalódást, szóval gyorsan javítani próbáltam a helyzeten.
- Deha jobban belegondolok..hisz szinte az ovi óta vagyunk legjobb barátok, ismerjük egymást, mintha csak testvérek lennénk, de azt hiszem..szerintem próbáljuk meg, randizzunk párszor és majd meglátjuk. Mit gondolsz? - reménykedtem, hogy igent mond, nem akartam elveszíteni.
- Rendben, randizzunk párszor. - mondta mosolyogva (az édes mosolyával) s adott egy puszit az arcomra. Ekkor hortelen pillangókat éreztem a hasamban, úgy éreztem ez jó ötlet volt...most hirtelen, beleszerettem, de mégis ott szólt a háttérben a vészjelzés, hogy "HEY! John a legjobb barátod! Ha nem sikerül el fogod veszíteni, ezzel légy tisztában!" ez kicsit rosszul esett, de tudtam, hogy a hangnak igaza van...
- Mennem kell, később majd találkozunk, sziasztok lányok! - köszönt el John majd sietve elrohant. Soha nem hittem volna, hogy ez valaha megtörténik...velem...de most nem tudtam erre koncertrálni, fel kellett készüljek Justin koncertjére.
*A koncert előtt 2 órával
- Laureeeeen! Siess már! Indulnunk kell! - kiáltottamLaurennek a konyhából, mert ő még mindig a koncertre készülődött. Amíg rá vártam apuval beszéltem. Megbeszéltük, hogy elvisz minket a koncertre, de egyedül kell hazamenjünk..haha apa olyan jófej, tudta, hogy már úton oda fele is csak Justinról fogunk beszélni, de a koncert után is. Nem akart beleszólni, hogy mikor mit beszélünk Justinról, jobb szerettet az ilyenekből kimaradni.
- Gyere már Lauren vagy nélküled megyek! - természetesen ezt egyáltalán nem gondoltam komolyan, sose mennék el nélküle, csak azért mondtam, hogy siessen végre. Mikor lejött lépcsőn leesett az állam. Ugyanazt a pólót hordta mint én és ugyanúgy rövidnadrágban volt, de mégis sokkal jobban nézett ki. Mit is vártam, ő mindenhogy jól nézki, ezért van oda érte minden pasi...legalábbis a többség, hisz például John egy kivétel.
Nagyjából egy óra múlva értünk az arénához ahol a koncert már szinte bármelyik pillanatban elkezdődhetett volna. Lauren és én V.I.P jegyeket vettünk, mert Justina  V.I.P-k közül választja ki a OLLG-t. Nagyon izgultunk, hisz kb 100an tudtak V.I.P jegyeket venni és mi bene voltunk abban a 100ban, ez az egész olyan örületes volt. Az arénában nagyjából 20 ezren lehettek vagy többen. Kenny (Justin testőre) oda jött hozzánk (a V.I.P részhez) és azt mondta:
- Egy valaki közületek lesz ma Justin OLLG-je... - nem tudta befejezni, mert elkezdtünk sikítani az örömtől. - Elég legyen a sikításból lányok. Tudom, hogy mind nagyon izgatottak vagytok. Fél óra múlva vissza jövök és kiválasztok valakit aki feljön velem a színpadra, Justin énekelni fog neki és kap majd egy virágot, érthető voltam? - még jó hogy érthető volt. Hirtelen a fények kialudtak és mi csak sikítottunk, hisz ez az egész olyan volt, mint egy álom. Lauren és én úgy voltunk, hogy bármi is történjen ma este, ez egy tökéletes koncert lesz. Justin DJ-je szólalt meg előszőr:
- Készen álltok?! *hangos sikítás* Nem hallom *még hangisabb sikítás* Még mindig nem hallom *dobhártya szaggató sikítás* Ez az, erere vártam! Ha azt mondom Justin, azt mondjátok Bieber. MEhet? Justin *Bieber* Justin *Bieber* Justin *Bieber*
Hirtelen elindult a zene és...
- Aye aye aye aye..Me plus you, me plus you..imma tell you one time, one time - Justin a One time-al kezd
Csodálatos volt mint mindig. Lauren és én teljesen elámultunk tőle. Nagyon jól éreztük magunkat. A One Time után a Favorite Girl jött, majd az Overboard Jessica Jarrel-el...csodálatos volt. Végre Justin elkezdte énekelni a One Less Lonely Girl-t és Kenny ki jött hozzánk.
- Nyugodjatok meg lányok, nem sokára valaki közületek felmegy a színpadra Justinhoz. Nagyon izgatott lettem, ezért igyekeztem minél előbbre kerülni..én akartam lenni az  OLLG.. nekem kellett lennem.
- Te ott a barna hajjal - szólalt meg Kenny végre - a piros pólóban, gyere ide. - hirtelen reménykedés tört fel belőlem, el is feledkeztem a pólóm színéről. Gyorsan magamhoz tértem, megnéztem a pólómat és láttam, hogy az lila...

Egy szerelmes történet (1.rész)

Sziasztok! :) Íme az első térténet első része. Bocsi, hogy ilyen későn hoztam. Ez a történet 14 részes lesz, ha tetszeni fog további történeteket is hozok ez után. Ennek a történetnek a következő részét 2 nap múlva hozom. :) KOMIZZATOOOK! :D 

- Anyaaaaaaaa! - Kiáltottam ki a szobámból.

- Igen? - kiáltott vissza anya a konyhából.

- Oh semmi...csak...csinálsz nekem 1 szendvicset? - válaszoltam miközben a konyha felé futottam.

- Persze kicsim.

Mikor a konyhába értem a pultra támaszkodtam és anyura néztem kölyök kutya szemekkel.

- Anyu?

- Igen?

- Hát..öhm...gondolkodtam valamin.

- Micsodán?

- Hát semmi különös...csak...Tudod Justin Biebernek lesz 1 koncertje a nyáron és...azon gondolkodtam, hogy...tudnál adni egy kis pénzt, hogy tudjak jegyet venni? - Anya rám nézett, megsimogatta a hajamat és azt válaszolta:

- Persze kicsim.

- OMB! Köszönöm anyu! - ugortam a nyakába örömömben és már futottam fel a szobámba. Miközben a szobám felé tartottam már hívtam a legjobb barátnőmet, Laurent. Lauren a legszebb lány a világon, minden fiú vele akar járni és minden lány féltékeny rá. A testalkata tökéletes, gyönyörű, hosszú szőke haja van és kék szemei. Ő minden fiú álma..néha még én is féltékeny vagyok rá, de ez más téma.
Lauren és én Belieberek vagyunk, minden postere megvan mindkettőnknek, tudunk róla mindent (a telefon számát leszámítva, de már ezen is dolgozunk).
- Hello? - szólt bele a telefonba Lauren.
- Lauren? Nagyszerű hírem van! Mehetek Justin koncertjére! 
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ - sikítottunk mindketten. Lauren már tudta, hogy ő megy a koncertre, még jó hogy megy, hiszen gazdag a családja. Amit igazán szeretek benne, hogy ő nem az a fajta szőke hercegnő, apuci kicsi lánya, aki úgy szórja a pénzt, mintha a fán teremne. Nem ő soha, ő a legvisszahúzódob és legfélénkebb lány akit ismerek, de nagyon rendes. Egy órán át beszéltünk telefonon arról, hogy milyen ruhát vegyünk fel és milyen legyen a frizuránk a koncertre. El kellett intézzzünk kis millió dolgot annak ellenére, hogy a koncertig még három hét van hátra. Ez a három hét borzasztóan hosszú lesz. A nyár éppen két hete kezdődött és azóta csak a tengerpartra járunk napozni. Alighogy Laurenel letettünk a telefonom ismét csörgött..huh ez aztán a forgalmas nap.
- Hello?
- Találd ki, ki vagyok?
- John!
- Igen! Hahaha sose tudlak átverni.
- De nem ám. Hogy vagy? Minden rendben? - kérdeztem.
- Persze. Mész ma a partra?
- Még szép, nem akarok fal fehér lenni amikor Justin itt lesz.
- Haha, kis vicces - válaszolt John szarkasztikusan, mert ő nem szereti Justint..te jó ég, hogy tehet ilyet? Hogy nem tudja szeretni a tökéletest? Sosem kérdeztem meg tőle, talán nem is akarom tudni. Nem is akarom zaklatni ezzel a kérdéssel, hiszen ő a legjobb fiú barátom (igen hiszek a fiú-lány barátságban). Ő is 17 éves mint én, magas és jó edzésban, gyönyörű haja és arca van (ne gondoljátok, hogy belzúgtam, mert nem...na jó talán 1 kicsit, de ez nem jelent semmit). Imádja a focit és örömmel jön el velem és Laurenel bárhova.  Mindigis azt gondoltam, hogy csak azért jön el velünk mindenhova, mert Laurenel akar járni, de Lauren egyszer mondta, hogy John belém zúgott, de természetesen ezt nem tudtam elhinni, szerintem Lauren csak viccelt így hát nem is gondolkodtam rajta. Amíg az ágyamon feküdtem, csak Justin koncertjére tudtam gondolni, elképzeltem, hogy talán én leszek azon a koncerten az akinek a One Less Lonely Girl-t énekli..húú de jó lenne..szemtől-szembe vele, belenézni a gyönyörű barna szemeimbe.. ááá de jó lenne.

Ugyan ez csak egyszerű álmodozás volt, de jó volt bele gondolni, hogy mi lenne ha...de sajnos nem vagyok olyan szerencsés. A fantálziáimat a kishugom Lucy zavarta.
- Képzeld, Liz ma mondta nekem, hogy... - Lucy még csak 11 de már annyiszor volt "szerelmes". Legalábbis ő így gondolja. Szerencsére nagyon őszinték vagyunk egymással, mindent elmond nekem. Tudtam, hogy a legújabb "szerelmével" fog zaklatni, akinek a nevére természetesen nem emlékszem, de a kishugom és szeretem, ezért úgy tettem mintha nagoyn érdekelne amit mond, de egy percre se feledkeztem meg Justinról és a koncertről.
*3 órával később*
*Valaki csönget az ajtón*
- Lauren az, kinyitom! - kiáltottam miközben az ajtó felé rohantam. - Szia! Azta de csini vagy biztos, hogy neked kell bármit is venni?
- Haha nagyon vicces, a koncertre vásárolunk, nem a suliba. Készen vagy?
- Készen születtem. - válaszoltam - Anya, későn jövök, lemegyek a partra Laurenel és Johnal.
- Rendben, de vigyázz magadra Amanda! - kiáltott vissza aggódva. Túl sokat aggódik értem. A parton jól szórakoztunk, és milliónyi ruhát vettünk és estére rendesen kifáradtunk. A többiek amint hazaértek elaludtak, de nekem még valahonnan volt annyi erőm, hogy felmenjek Twitterre, hogy megnézzem mitörtént a világban. Bejelentkeztem és ennyit írtam:
- Hey mindenki, végre itthon vagyok. A tengerparton voltam Laurenel és Johnal, nagyon jól szórakoztunk, de már nagyon fáradt vagyok.
Tweetelni akartam, de akkor egy hiba üzenet jött: "Hoppá! Hiba történt." Túlterhelődött a Twitter...ez csak egyet jelenthetett. Megpróbáltam megnézni Justin Twitter oldalát, de nem volt elérhető. Online.. Justin online. Tudtam, hiszen a Twitter sosincs túlterhelve ha Justin nincs fent.
- Jó éjt Justin. - gondoltam magamban. Kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem aludni.

Előszó

Sziasztok! :)

A nevem Avilea, 17 éves Belieber vagyok és nagyon szeretem Justint. Sok blogot olvastam és olvasok jelenleg is lenyűgöző történetekkel, amik Justinról szólnak tele szerelemmel, problémával és kalanddal. Tudok én is pár történetet, gondoltam megosztom azokkal akik ugyanúgy szeretik Justint és a róla szóló blogos történeteket. :) Nagyon izgulok, de remélem tetszeni fognak a történetek és sok komit kapok majd. Kezdetben 1 viszonylag rövid történetet hozok. Új részeket a lehető legsűrűbben próbálok hozni, de suli időben (ha addig élni fog a blog) lehet csak hetente 1 új részt tudok majd hozni, ezért előre is bocsánatot kérek. Jó olvasást kívánok mindenkinek! :)