Egész éjjel Justinnal álmodtam. Többször újraéltem a csókunkat ami hihetetlenül jó volt és még most is beleremegek ha rá gondolok. De félek...hogy fogom megmondani Johnnak, hogy elhagyom Justinért? Alapból nem szereti Justint, de így mégjobban fogja utálni, de ez még a kisebb gond. Mi lesz ha engem is megutál? Mi lesz ha többé nem lesz a barátom? Hirtelen felébredtem. 9 óra volt már, ezért siettem. Gyorsan letusoltam, kiválasztottam a ruhát reggeliztem és elindultam.Nagyjából 11 előtt 10 perccel értem ki, de nagy meglepetésemre nem Johnt hanem Justint találtam a parton. Meglepődtem, de azért mögé osontam és hátulról megöleltem.
-Na ki vagyok? - kérdeztem huncutul, szemét el takarva kezemmel.
-Talán a világ legcsinibb csaja? - kérdezte.
- És kia leggyönyörűbb csaj a világon? - kérdeztem kicsit elhalkulva.
- Te Amanda! - fordult felém - Szia gyönyörű! - köszöntött.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Én lennék a világon a legszebb?
- Számomra igen. - hajolt közelebb arcomhoz. Kívántam ajkát mindennél jobban. Érezni akartam ismét édes csókját, puha ajkait ajkaimon.
-Ééééés...mit keresel itt? - próbáltamelhúzni magam, mert tudtam, hogy minél jobban kiéhezem rá, annál jobban fog esni édes csókja.
- Kijöttem levegőzni, unom már a nagyváros zaját.
- És mit szólnál ha a mai napot is együtt töltenénk?
- Az szuper lenne, de...
- De mi?
- De kezdésként kaphanék egy csókot?
- Csak ha el tudsz kapni! - vigyorogtam rá és kiugrottam kezéból. Egyből futásba kezdtem, de Justin gyorsabb volt és hamar utolért. Derekamnál felkapott és megpörgetett.
Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz. Orrunk már súrolta egymást. Ajkaink már majdnem összeértek mikor hirtelen láttam egy alakot Justin mögött. Nem láttam tisztán, hogy kiaz, de láttam, hogy van valami a kezében. Jobban megnéztem...EGY KÉS! Szólni akartam Justinnak, hogy vigyázzon, de túl késő volt..Úristen! Justint leszúrták!! De ki? És mért? És hogy fogom Justint elvinni egy kórházba??? Egyáltalán túl fogja élni?! Justin a földre rogyott...vérzett erősen...a kés átszúrta a tüdejét, fuldoklik és vérzik. De a sötét alak felém kezdett közeledni...az arca hirtelen tisztává vált...JOHN!!
- John mért tetted ezt?!
- Mert ha nem lehetsz az enyém ne legyél senkié! - nekem esett. Éreztem ahogy a kés több helyen belémfúródik, de egyetlen esélyemnek azt találtam, ha valahogy kiszabadulok a kezei közül. MEgpróbáltam kifordulni, de hirtelen a szobámban találtam magam.
- JUSTIIIIN!!!! - kiáltottam ijedtemben, de hamar rájöttem, hogy csak álmodtam. Ez volt életem legrosszabb rémálma. John biztos nem tenne ilyet, ő nem ilyen.
- Kicsim minden rendben? - tört be anya aggódva.
- Igen jól vagyok, nincs semmi bajom.
- Mi történt mért sikítottál?
- Csak rosszat álmodtam. Nincs semmi bajom. - mosolyogtam. Ránéztem az órámra. Már negyed 11!!!
