10. rész

Bocsi, hogy ilyen szomorú lett, de sajnos én se vagyok túl jól egy ideje, ígérem a kövi boldogabb lesz. :)

Ott álltam az ajtóban...egyedül...összehullva...Ő elment...én pedig sírni kezdtem...összedőltem...2 hónap...hogy fogom kibírni? Azt mondta mndennap hívni fog, de...az akkor sem ugyanaz, nem lesz itt velem, nem érezhetem...Zokogni kezdtem, úgy zokogtam, mint egy kisgyerek mikor elveszik a cukorkáját...nekem most az életem cukorkájától kellett elbúcsúznom. Úgy éreztem, mintha egy mély és sűrű tóba lettem volna, ahol nincs levegő, nincs zaj, nincs élet...

Valakivel most muszály beszénem. De kivel? Lauren ma a szüleivel van, így maradt John...Nem, hozzá nem megyek, megígértem Justinnak, hogy nem megyek hozzá! Végülis Justinnak azt ígértem meg, hogy nem úgy megyek Johnhoz, hogy visszamegyek hozzá, de ha a barátomként megyek hozzá akkor nem szegem meg az ígéretem. Igen ez az, csak úgy megyek hozzá, mint akinek szüksége van egy barátra, és ez igaz is, hiszen összetörtem. Gyorsen rendbe szedtem magam, majd elindultam hozzájuk.

*Fél óra múlva* 

Alig kapok levegőt, valami folytogat. De mi? És mit fogok mondani neki, mért jöttem? Hogy reagálni? Akar egyáltalán még a barátom lenni? Félek és a sok kérdés a fejemben nem könnyíti meg a helyzetem. Becsöngessek? Vagy inkább menjek haza és sírjam ki magam amíg a családom hazaér?

Talán 10 percig mééláztam az ajtó előtt így elgondolkodva, mikor John anyja észrevvette, hogy ott állok.

- Szia Amanda, mi a baj? Te sírtál? Na gyere be, ne állj ott kint. Gyere ülj le és mond el mi történt. - Szótlanul sétáltam be a házba, de azt sem tudtam hol vagyok.

- John itthon van? - kérdeztem, minden egyéb más kérdést elengedve a fülem mellett.

- Igen, a szobájában van, alszik még. Kérsz valamit édes?

- Nem, köszönöm. - mosolyogtam rá halványan, majd elindultam fel a lépcsőn John szobája felé. Benyitottam a szobájában, körbenéztem, hogy tényleg alszik-e még, majd csendben bementem. Édesen aludta még az igazak álmát. Nem volt szívem felébreszteni, ezért megpróbáltam befeküdni mellé, hogy hozzábújjak, mint egy kiscica. Sajnos ez nem jött össze, mert felébredt mikor hozzá dörgölőztem.

- MI A?! - riadt fel idegesen. - AMANDA?! Mit keresel te itt?! - felemelte a hangját, de nem kiabált. Leszídott, de csak mert most ébredt és meglepődött. - Te sírtál? Mi történt? - enyhült a hangja ahogy rám nézett.

- Justin elment... - böktem ki nagy nehezen, könnyek között.

- Oh...öhm...jól vagy?

- Úgy nézek ki mint aki jól van? - törtem ki sírástól fuldokolva

- Ne haragudj. - ölelt magához annyira szorosan, hogy roppant a hátam. Pont ez kell nekem most, valaki aki támogat szívből. Elmondtam Johnnak, hogy mennyire szeretem Justint, és hogy ez nem az a 4-5 éve tartó rajongói szerelem, hanem tényleges igaz szerelem, az a fajta, ami bárhol bármikor bekövetkezhet. És John megértett engem. Ő az a srác akire minden lánynak szüksége van, megértő, jó szívű, védelmező és még helyes is...csak nem az én típusom és nekem fontosabb a barátsága.

- Shh, nyugodj meg. Vissza fog jönni. - próbált békíteni, de hallottam a hangjában a fájdalmat. Tudom, hogy azt akarta, hogy ő legyek az oka a mostani könnyeimnek, hogy őt sírassam úgy, mint most Justint, hogy őt szeressem úgy, mint Justint. Ránéztem és tudtam, hogy ezt szeretné.

Nagyjából 1 óra sírás után a karjaiban felnéztem rá és csak ennyit kérdeztem:

- Eszünk egy fagyit?

- Persze, csak hadd szedjem magam rendbe, még nem tudtam felkelni. - mondta mosolyogva. Bement a fürdőbe, hogy azt tegye amit a fiúk szoktak tenni reggel a fürdőben. Pár perc múlva már készen is volt.

"- Hű de gyors volt. Ennyi idő alatt elkészült és már remekül néz ki, hogy csinálta?" - gondoltam magamban.

- Gyere, eszünk egy nagy csoki kelyhet és máris jobban leszel. - mondta mosolyogva. Ilyenkor azt kívántam, hogy bárcsak meleg lenne, akkor lehetnénk igazán fájdlom nélkül csak barátok, a tudat, hogy ő többet akar tőlem, de én semmit se tőle, kikészített. A partra mentünk fagyizni, mert hozzájuk az van a legközelebb, csak pár percnyire. Megvettük a fagyit és leültünk egy asztalhoz.

- Figyelj...én sajnálom a tegnapot...-mondta John a földet bámulva.

- Semmi baj, de tényleg. - mosolyogtam rá vissza.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Szeretsz? - kérdezte boci szemekkel Hideg zuhanyként ért a kérdése, nem mondom, hogy nem számítottam rá, de nem mostanra vártam. Fogalmam se volt mit mondjak, nem akartam megsérteni az érzéseit.

- Hát...öhm...igen, szeretlek.

- De csak mint egy barátot, igaz?

- Hát...őszintén szólva nem nagyon tudom. Talán ha sose találkoztam volna Justinnal, most veled lennék.

- Oh, értem...-mondta szomorúan. Dühös volt Justinra.

- Kérlek ne őt hibáztasd.

- Mégis ki mást hibáztatnék? Elvette tőlem azt akit mindennél jobban szeretek. Évek óta arra törekedtem, hogy végre felfigyelj rám és már majdnem sikerült, mikor jött ő és egy szép mosollyal minden esélyemet lerombolta. Amanda, én mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.

- Igen tudom, de...ahj fogalmam sincs mit mondjak.

- Nagyon megnehezíted ezt az egészet.

- Mi? Hogy én? - néztem rá értetlenül. Én? Mégis mivel, az őszinteségemmel? gondoltam.

- Veled akartam lenni és te is velem, aztán meggondolod magad, én szenvedek, te pedig boldog vagy...majd összetörsz és rögtön hozzám futsz vígaszért, róla beszélsz, miközben én belül meghalok...próbálok távolságot tartani, de nem megy...azt akarom, hogy tudd, nem vagyok rossz ember, de képtelen vagyok úgy elmenni melletted, mintha nem lennének érzéseim. És ha az egyetlen út, hogy melletted az, hogy csak a barátod legyek, hát vállalom. Viszont akkor sem adom fel, próbálkozni fogok, küzdeni fogok a szerelmedért, csak annyit kérek értsd meg. Rendben?

- Rendben. - "Rendben? Tényleg? Komolyan ezt kellett mondanod? Most azt hiszi van esélye nálad! Gratulálok idióta!" Vitáztam magamban. - Mennyi az idő? - kérdeztem. Haza akartam menni és csak sírni.

- 11:30. Haza akarsz menni?

- Igen, mennem kéne, anyuval vásárolni fogunk. Talán délután visszajöhetnénk, Laurennel és a lányokkal. - Hazudtam neki, anyuval nem terveztünk mára vásárlást. Meg hát nem mertem Johnnal kettesben lenni, nem akartam mindent elrontani mint mindig.

- Laurenék elmentek táborozni a szüleikkel. Csak két hónap múlva jönnek vissza, a nyár végén.

- Oh, Lauren nem is mondta. Akkor csak te és én leszünk itt.

- Hát igen. - mosolygot. Tudtam, hogy ez a tudat, hogy lesz két hónapja csak velem, boldoggá teszi. Miután mindent megbeszéltünk, hazaksíértem ha már én ráncigáltam ki ide, aztán én is haza mentem. Otthon teljesen ki voltam idegileg, egésznap a tévé előtt ültem, csokit ettem és sírtam.

9. rész

Fú hát sziasztok! :) Hát bevallom ennek a résznek a megírása nagyon nehéz volt lelki okok miatt, és félek, hogy talán kicsit lapos lett... :I Remélem tetszeni fog nektek, jó olvasást :)


Kinyitottam az ajtót és Johnal találtam magam szemben...JOHN?! Mit keres ő itt pont most?! Justin bármelyik pillanatban itt lehet és John pont most jött ide. Ez nekem nagyon nem tetszik!!!
- Szi...HŰHA! Hát te mért csípted ennyire ki magad? Nagyon jól nézel ki. - Mondta mosolyogva.
- Köszi..öhm figyelj ez most nem a legjobb pillanat, mert...Justin bármelyik pillanatban itt lehet.
- Remek, legalább találkozhatok vele. - Mondta mosolyogva, de ebben a mosolyban volt valami gonosz...rossz előérzetem van!!
- MI?! John, kérlek ne most, ne ma, hanem legközelebb. - próbáltam hárítani a találkozásukat.
- Na ne legyél ilyen, hiszen ő a nagy Justin Bieber, mikor máskor lehetne esélyem találkozni az álmaim gyilkosával? - TUDTAM! Annyira tudtam!! Tervez valamit, aminek nem lesz jó vége, és biztos, hogy bármi is lesz az, Justin szakítani fog velem John hülyesége miatt...EZT NEM HAGYHATOM!!!
- Kérlek, John ne tedd ezt velem. - könyörögtem neki szinte sírva. Nem tudom mért csinálja ezt, de nem akarom tönkre tenni azt ami köztem és Justin között van...JOHN ÉS JUSTIN SOSE TALÁLKOZHAT!!! John teljesen úgy viselkedik, mint az Alkonyatban Jacob. Nem szívesen lennék egy olyan szerelmi háromszög közepén, mint Bella...főleg, hogy én nem is igazán szeretem Johnt, de most ne gondoljátok azt, hogy azért mondtam neki anno igent, hogy játsszak vele, egyáltalán nem erről van szó, csak nem akartam őt összetörni. Sajnos tudom milyen az ha szeretsz, de téged nem szeretnek viszont. Így elmélkedtem magamban és észre sem vettem, hogy már nagy könnyekben potyognak a könnyeim.
- Hé hé, ne sírj kérlek, azt nem tudom elviselni. Nézd ha ez neked ennyire fontos neked akkor most elmegyek, de ezt akkor is meg kell beszéljük.
- Mit...mit szólnál ha...hogy ha holnap elmennénk fagyizni és...és mindent megbeszélnénk? - szipogtam.
- Rendben, akkor holnap...szia.
- Szia..- szegény, láttam a szemében, hogy összetört. Ez nekem se volt könnyű, nem akartam neki fájdalmat okozni, de Justint jobban szeretem, mint őt. Ez már nem az a rajongói szerelem, tényleg szeretem, mindennél jobban. Mikor John elment leültem a kanapéra és bőgtem. Nem tudom megint bőgtem, mikor feltűnt, hogy egy autó húz be a ház elé. Ez Justin!! Nem láthatja meg, hogy sírtam. Gyorsan letöröltem a könnyeim és próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lesz, remélem nem veszi észre.  Nem akarom neki elmondani mi történt, félek a reakciójától. Az ajtóban álltam és vártom Justint, nem akartam az ablakból leskelődni utána, mint valami öreg nénike. Mikor odaért hozzám bal szerencsémre észrevette, hogy sírtam és azonnal szorosan magához ölelt.
- Mi a baj édes? Mi történt? Miért sírtál? - kérdezgetett szomorúan, miközben a hajamba puszilt és szorosabban magához ölelt. Olyan jó volt olyan közelről érezni az illatát és azt a végtelen szeretet ami csak úgy áradt belőle, alig tudtam megszólalni.
- Hát ez hosszú történet és nem akarlak untatni vele. - mondtam halkan és gyengén megöleltem.
- Ugyan, nem untatsz vele, gyere menjünk be és szépen elmondasz nekem mindent rendben?
- Ühüm. - néztem rá már félig könnyes szemekkel. Bent mindent elmondtam neki nagy nehezen Elmondtam neki, hogy John milyen jó barátom évek óta, hogy nem rég szerelmet vallott a koncert előtt, hogy a koncerten teljesen Justinba szerettem és elfeledkeztem Johnról, hogy milyen csúnyán összevesztünk és hogy Justin érkezése előtt. Justin nagyon szomorú volt, mert úgy érezte, hogy részben az ő hibája, hogy John és én összevesztünk. Nyomasztotta, hogy semmit se tud tenni a helyzet megoldásának érdekében.
- Hát...öhm...figyelj, ha szeretnél vele lenni akkor nem akarok közétek állni. - mondta szomorúan. Te jó ég sose láttam még ennyire szomorúnak.
- Mi? Nem, nem, erről szó sincs. Nézd én téged szeretlek nem őt, Johnt csak nem akartam megbántani mikor szerelmet vallott, mert szeretem őt, de csak mint egy barátot vagy egy testvért. Téged viszont...mint...a szerelmemet...téged szívből szeretlek. - Őszintén mondtam amit mondtam, de Justin mégis szomorúnak tűnt.
- Figyelj, ahogy te is tudod én holnap elmegyek, mert a turné folytatódik...és ha elment menj Johnhoz és legyél vele és engem felejts el...talán így lesz a legjobb...vagy nem tudom... - a hangja elcsuklott, láttam, hogy nagy nehezen lenyeli a gombócot a torkán, hogy ne keljen sírnia.
- Micsoda? NEM! Nem érted! Nem akarok vele lenni, soha többé csak mint baráttal néha lógni vele, de iránta nem érzem azt amit irántad! Mondtam CSAK TÉGED szeretlek! Érted?
- Értem és én is csak téged szeretlek. - mondta mosolyogva majd magához ölelt. Hirtelen elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd az államat és aztán egyenesen rám nézett. Talán 3 percig folyamatosan egymásra bámultunk. Életem legjobb 3 perce volt. Teljesen elmerengtem a szemeiben, arra lettem figyelmes, hogy ajkait az enyéimre nyomta. Puhán csókolt, mint mindig. Csókja érzéki és megnyugtató volt, mintha csak a mennyországba kerültem volna. Ő arcomat fogta én pedig nyakát karoltam át. Ekkor csókja szenvedélyesebb lett, tele tűzzel és érzelemmel, ajkait szét nyitotta és nyelve táncba kezdett nyelvemmel. Nem tudom mennyi ideig tartott ez a szenvedélyes csók csata, de el kellett válnunk, mert levegőre is szükségünk van (itt most sajnos).  Egy lépést hátráltam, és észrevettem, hogy mindketten hevesen lélegzünk, mintha csak a maratont futottuk volna le. Újra egymás szemébe bámultunk, teljesen elveszve egymásban.

 Ekkor felmerült bennem a kérdés, mi ez ha nem igaz szerelem? Majd mintha csak olvasott volna gondolataimban, kimondta azokat a szavakat, melyek örökre megváltoztatták az életemet.
- Amanda, tudnod kell valamit.
- Mit? - néztem rá értetlenül.
- Én...szeretlek! Úgy szeretlek, mint még soha senki mást. Selenát se szerettem még ennyire, mint téged. - mondta félig könnyes szemekkel. Én alig akartam hinni a fülemnek, a szemeim tágra nyíltak, mintha drogoztam volna. Végülis az igazságtól ez sincs messze, hiszen a szerelem életünk legnagyobb legális drogja.
Akkor se tudtam elhinni, hogy Justin ezt mondta nekem, egy átlagos rajongónak. Na jó azért annyira mégsem vagyok "átlagos" rajongó, hiszen érez irántam valamit, ami nem megvetés, nem szánalom, hanem tiszta szerelem. De hirtelen eszembe jutott valami ami szörnyen elszomorított. Könnyek szöktek a szemeimbe.
- Kicsim mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Én is nagyon szeretlek. - szipogtam.
- Akkor mi a baj? Mért sírsz?
- Te holnap elmész...és többé nem látlak, csak a tévében...nem hallom hangod, csak a rádióban...és a legrosszabb, többé nem érezlek...- ekkor nagyon eltörött a mécses, zokogásba kezdtem.
- MEGÍGÉREM, hogy a kapcsolatunk nem fog elveszni! MEGÍGÉREM, hogy minden szabad napomon hívni foglak. Figyelj két hónap múlva, mikor vége lesz a turnénak, visszajövök ide hozzád, csakis hozzád és elmegyünk a Bahamákra, MEGÍGÉREM! - ölelt magához szorosan. - Csak annyit kérek, senkinek ne mond el, hogy együtt vagyunk, nem akarom, hogy a sajtó zaklasson téged, mint a nagy Justin Bieber barátnőjét, rendben?
- Igen, megígérem.
- Ne, ne ezt ígérd meg, ez lenne a legkevesebb ha ez kiderülne. Kérlek azt ígérd meg, hogy sose fogsz randizni Johnal. Kérlek sose menj el vele semmiféle randira, vagy találkára ahol csak ketten vagytok, szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Félek, hogy elhódít tőlem amíg távol vagyok.
- Megígérem, ez sosem fog előfordulni, John csak egy barátom és Lauren nélkül nem megyek vele sehova. - nyugtattam meg egy lágy csókkal. Most, hogy mindent megbeszéltünk és mindketten megnyugodtunk, leültünk a kanapéra, hogy végre elkezdjük a filmes esténket.
- Van valami jó filmed? - kérdezte gúnyolódva.
- Van bőven! - kacsintottam felé. - Remélem nem vagy félős, mert én imádom a horror filmeket és nagyrészt azzal készültem.
- Tökéletes. - mosolygott. - Minden tökéletes, amíg veled vagyok. - mondta, majd belepuszilt a hajamba. Betettem jó néhány nagyon ijesztő horrort, én személy szerint egész este rettegtem. Minden félelmem ellenére a fejemet Justin mellkasán pihentettem, így hallottam a szívverését és ezzel együtt azt is, hogy mikor fél ő is. Hajnali egy körül úgy éreztem kicsit megmozgatom magam, ezért kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Természetesen Justinnak se kellett több, mögém lopakodott és alaposan rám ijesztett, én pedig felsikítottam.
- Ezt soha többé ne tedd, nagyon megijdetem! - szóltam rá kicsit dühösen, de láttam rajta, hogy a lehordásom nem nagyon zavarja.
- Ne haragudj, de... - nevette el magát - látnod kellett volna az arcod... - nem bírta ki nevetés nélkül, és én se. De azért megpróbáltam "szigorú" maradni és gonoszan néztem rá.
- Szóóóvaal.. -terelte a témát, hogy ne "haragudjak" rá - fogunk ma aludni, vagy egész este fent leszünk és filmeket nézünk?
- Rendben, gyere, mutatom, hol a szobám. - Felmentünk, de nem történt semmi, mivel nem is terveztük be..na jó talán az elején, de jobban belegondolva, nem biztos, hogy jó ötlet lett volna. Fent befeküdtünk az ágyamba, Justin átkarolt és az ő erős karjai közt aludtam el. Tökéletesen boldog voltam aznap éjjel. Reggel 8 óra körül ébredtünk, mert Justin telefonja megszólalt.
- Igen? Anya, én...Amandánál vagyok, mondtam, hogy nála leszek az éjjel. Amanda a lány akiről meséltem, tudood. Nem, nem történt semmi, nyugodj meg, csak filmet néztünk. Igen tudom. Igen indulok. Nem, biztos, hogy semmi se történt. Összepakoltad a cuccom? Rendben. Indulok, szia. - Pattie hívta, egyértelműen. - Mennem kell. - mondta és én megint sírásban törtem ki. - Ne sírj, nekem is nehéz. Visszajövök, MEGÍGÉREM.
- Ne menj.
- De muszály.
- Tudom. - eröltettem mosolyt az arcomra.
- Máris hiányzol kicsim.
- Justin én félek, hogy... - nem tudtam végig mondani, elcsuklott a hangom.
- Hogy? Mitől félsz édes?
- Attól, hogy elveszítelek.
- Én is félek, hogy elveszítelek...csak kérlek, ne rohanj Johnhoz miután elmentem.
- Nem fogok megígérem.
- Hívni foglak mindennap.
- Jól teszed. - kacsintottam rá. Megcsókolt még egyszer utoljára..szenvedélyesen...Az elmúlt napokban egyszer sem csókolt meg úgy mint most. Néhány percig csókolóztunk, de aztán már tényleg mennie kellett.
- Visszajövök.
- Ajánlom is. - mondtam erőltetett mosollyal. Visszamosolygott majd kilépett az ajtón, beült a kocsijába és elhajtott...Tényleg elment. Végig néztem ahogy a kocsival elhajt, de úgy éreztem, nem vagyok egyedül...mintha valaki figyelne

FIGYELEM!

Mint az nektek is feltűnt 1 hónapja elindult a suli :// Ezzel a fő probléma az, hogy minden este későn érek haza hulla fáradtan, szóval nem tudom milyen gyakorisággal tudom hozni z új részeket, de igyekszem, hiszen Amanda és Justin szerelme csak most kezd majd igazán kivirágozni! :) Amint láthatjátok sikeresen rájöttem, hogyan legyen zene olvasás közben XD nem volt egyszerű de rájöttem xd most eleinte betettem pár saját kedvencet, mint például a HEARTBREAKER <33333 Ezzel kapcsolatban kitettem még egy kérdést amit 10 nap múlva este zárok. A kérdés a következő: Milyen számokat tegyek még be a lejátszóba? Na most ugyan ott megjelöltem pár válasz lehetőséget, de mivel gondolat olvasó én sem vagyok, ezért gondoltam komiba ez alá vagy a 8. rész part 2 alá leírhatjátok, hogy mit szeretnék, ha nem csak Juss isteni hangját hallgatnátok :) Természetesen ha sok ötlet lesz akkor abból ismét 1 szavazás lesz, hogy ki(k) kerüljenek be :) Bátran írjátok le, mit hallgatnátok szívesen és igazságosan el lesz döntve. A bármi alatt szó szerint bármit értek, tehát lehet Punanny Massiff (esélyes hogy rosszul írtam, rajongóktól bocsi), Justin Timberlake, Skrillex, Bruno Mars, Pitbull, Falling in Reverse vagy szós zerint bármilyen műfaj és elő adó, ez az oldal értetek van, hogy ki tudjatok kapcsolódni és mit ér az egész ha pont ti nem érzitek jól magatokat? Szóval írjatok, hogy tudjam és jobb legyen az oldal! :D Mindenkinek kitartást a sulihoz puxaa nektek <333

U.i.: az oldal folyamatos karbantartás alatt van, a kinézetén folyamatosan dolgozom, hogy sose legyen unalmas ;)

8. rész part 2

Fúh bocsi, hogy így elhúzódott de a suli és egyéb érzelmi okok miatt képtelen voltam írni, hiszen nem lehet szerelmes történetet írni törött szívvel :/// Remélem nincs harag, millió bocsánat a késésért, ennyire én se számítottam :I Remélem nem lett túl lapos a 8. rész várva várt part 2-je ;) Amúgy remélem minden kedves Belieber látta, hogy KIJÖTT A HEARTBREAKER *-* Megpróbálom betenni, hogy mikor olvassátok élvezzétek a mesés zenét *-* Na nem húzom tovább, Jó olvasást ;)

Úristen már negyed 11!! Sietnem kell, nem sokára találkozom Johnal!!! Ahj még mindig nem tudom, hogy mondjam el neki...nem akarom összetörni...és mi lesz ha teljesül az az álom?! Nem kéne! kicsit félek mi lesz, de most nincs idő gondolkodni, sietnem kell! Befutottam a fürdőbe és gyorsan fogat mostam, majd felöltöztem és rohantam is a partra, mert már háromnegyed 11-et üt az óra! Szinte futottam a partig, hogy ne késsek el. Az úton végig néztem minden emberen, mert féltem, hogy talán Justin tényleg ott lesz és az az álom tényleg...NEM! Nem fog  valóra válni! Beszélek John-al és minden rendben lesz! Végre! kiértem a partra, most jön a neheze. Pont 11 óra van, időben. John már ott várt, a tengert bámulta. Attól függetlenül, hogy fülig bele vagyok zúgva Justinba,  John akkor is nagyon helyes és ahogy most a tengert mélán bámulja. Mikor észrevett és rám nézett a gyönyörű szemeivel...

Annyira helyes akkor is! Fáj, hogy meg kell neki mondjam, hogy Justinnal vagyok és nem vele. Pár napja még azt hittem John lesz az akivel végre boldogságot találok, de jött Justin és erősebb érzelmek törtek fel belőlem mint valaha. Mikor közelebb értem hozzá, odajött és megölelt. Jó volt a karjaiban olyan megnyugtató.
- Szia John, köszi, hogy eljöttél. - mondtam enyhén mosolyogva, hogy ne egyből érezze, hogy tényleg nagyon fontos amit mondani akarok.
- Szia gyönyörű, hogy vagy? Valami baj van? - Hát igen, ennyire ismer. Biztos észrevette, hogy mikor gyönyörűnek hívott összeszorult a szívem. FÉLEK!
- Hát nincs...vagyis hát van, de....de ezt nehéz így elmondani...szóval....nem tudom, hogy kezdjem el....
- Szedd össze a gondolataidat, ne paráz, csak lazán. - mosolygott rám.
- Hát épp ez az...ezt nem lehet annyira lazára venni...mert az van, hogy...emlékszel pár napja én és Lauren voltunk Justin koncertjén.
- Hogy ne emlékeznék? Nagyon vártátok. - szemeit megforgatta, mert ő nem bírja Justint.
- Igen, nos a koncert óta nem beszéltünk, és sok minden történt.
- Mi? Baj van?
- Hát...a koncert után találkoztunk Justinnal és elhívott engem randizni... - lefagyott. Láttam az arcán, hogy sokkolta amit most mondtam. Nem akartam folytatni, de már nem fordulhattam vissza. - ne értsd félre, amit a koncert előtt beszéltünk, én tényleg meg akartam próbálni veled, mert nagyon kedvellek, de azt hiszem csak mint barátot.
- De miért? Talán én nem vagyok elég jó neked?
- Nem nem erről van szó! Nagyon szeretlek, de  Justin...
- Justin, Justin! Nem tudsz másról beszélni csak Justinról?! Nincs olyan nap, hogy ne hallanám a nevét a szádból és ilyenkor fáj a szívem! Erre mikor végre enyém lehetnél, annyi hosszú év után ez a kis nyomorék közbe lép, feltűnik  a színen és lecsap a kezemről! Te meg elhagysz egy ilyen senkiért!
- Ő nem senki!
- Nem, valóban nem! Ő egy meleg énekesnek gúnyolt féreg! Utálom őt és téged! - NE! Csak ezt ne mondta volna... - Leléptem, többé nem vagy a barátom! - Nem hiszem el! Elvesztettem...a legjobb barátom volt...és elvesztettem...összedőlt bennem egy világ, mikor láttam, hogy tényleg elmegy. Kiáltani akartam utána, hogy NE MENJ! de nem jött ki hang a torkomon, így csak az orrom alá suttogtam. Összeestem...térdre rogytam és úgy bőgtem, miközben azt néztem, hogy John tényleg kilép az életemből...
Vagy tíz percig ott ültem, bőgtem és arra néztem amerre John elment. Hirtelen megcsörrent a telefonom, Justin hívott. Egy kicsit megvárattam, mert összeszedtem a hangom, hogy ne hallja, hogy sírtam.
- Hallo?
- Szia, itt Justin! - szólt bele ngy boldogan.
- Szia! Hogy vagy?
- Ahogy hallom jobban, mint te. Mi a baj? - nem akartam neki elmondani, hogy mi történt, hogy az iránta érzett szerelmem miatt vesztettem el a legjobb barátomat...
- Jaj nem, semmi, csak még fáradt vagyok kicsit.
- Értem. Ééés fogunk ma is találkozni?
- Persze, én örülnék neki! - éreztem, hogy mosolyog.
- Remek! Mikor és hol?
- Hát én ma este 7 órától egyedül leszek otthon, szóval ha gondolod, átjöhetnél és nézhetnénk valami filmet popcorn-al.
- Ez jól hangzik. Akkor 7?
- Ümm inkább majd írok neked, mikor elmentek rendben?
- Rendben, amikor írsz nagyjából egy óra és nálad vagyok.
- Oké akkor este, szia.
- Szia édes. - és letettük. Nem voltam ebben az egészben biztos, mivel most "szakítottunk" John-al pont Justin miatt. Ezt természetesen nem akartam a szemére hányni, nem akarom őt is elveszíteni. Lehet, hogy este beszélnem kéne vele, vagy nem tudom...
Mikor hazaértem gyorsan letusoltam, mert reggel annyira siettem, hogy elhalasztottam. Tusolás után egész nap anyunak segítettem, szóval az idő gyorsan elszállt. Este 6-kor anyuék készen álltak az indulásra. Meglátogatják pár ismerősünket és csak holnap este érnek, a húgom pedig a barátnőjénél alszik, így az egész lakás csak az enyém lesz egész este. Örültem, mert végre kicsit kettesben lehetek Justinnal, de ne értsétek félre, semmi olyat nem tervezek vele, csak ugyebár nem nagyon voltunk eddig kettesben.

*1 órával később*

Justin bármelyik percben megérkezhet, nagyon izgulok már. Lementem a TV-hez, hogy kiválasszam a filmeket amiket esetleg megnézünk. Épp a DVD-k között matattam amikor a mobilom megszólalt, SMS-t kaptam. Nagyon megörültem, mert lehet, hogy Justin írt, hogy a sarkon van. Mikor megnéztem a feladót kicsit elsápadtam...John küldte...biztos elmondja még párszor mennyire utál. Mikor megnéztem az üzit, nagyon meglepődtem, mert ezt írta:
" - Bocsi a maiért, csak rosszul esett, remélem nem haragszol, majd kiengesztellek ígérem xx" - DE JÓ! Még mindig barátok vagyunk! Örömömben ugrálni tudtam volna! A boldogságomat csak fokozta a csengő hangja. Justin megérkezett!

8. rész part 1

Bocsi, hogy ilyen későn hoztam de a suli közbe vágott -.-" nagyon sok dolgom volt és van, de igyekszem és millió bocsánat!!! A 3 feliratkozónak pedig millió love <33333 de persze a többi olvasónak is több milliárd imádás :) <3333 imádlak titeket <3333



Egész éjjel Justinnal álmodtam. Többször újraéltem a csókunkat ami hihetetlenül jó volt és még most is beleremegek ha rá gondolok. De félek...hogy fogom megmondani Johnnak, hogy elhagyom Justinért? Alapból nem szereti Justint, de így mégjobban fogja utálni, de ez még a kisebb gond. Mi lesz ha engem is megutál? Mi lesz ha többé nem lesz a barátom? Hirtelen felébredtem. 9 óra volt már, ezért siettem. Gyorsan letusoltam, kiválasztottam a ruhát reggeliztem és elindultam.Nagyjából 11 előtt 10 perccel értem ki, de nagy meglepetésemre nem Johnt hanem Justint találtam a parton. Meglepődtem, de azért mögé osontam és hátulról megöleltem.
-Na ki vagyok? - kérdeztem huncutul, szemét el takarva kezemmel.
-Talán a világ legcsinibb csaja? - kérdezte.
- És kia leggyönyörűbb csaj a világon? - kérdeztem kicsit elhalkulva.
- Te Amanda! - fordult felém - Szia gyönyörű! - köszöntött.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Én lennék a világon a legszebb?
- Számomra igen. - hajolt közelebb arcomhoz. Kívántam ajkát mindennél jobban. Érezni akartam ismét édes csókját, puha ajkait ajkaimon.
-Ééééés...mit keresel itt? - próbáltamelhúzni magam, mert tudtam, hogy minél jobban kiéhezem rá, annál jobban fog esni édes csókja.
- Kijöttem levegőzni, unom már a nagyváros zaját.
- És mit szólnál ha a mai napot is együtt töltenénk?
- Az szuper lenne, de...
- De mi?
- De kezdésként kaphanék egy csókot?
- Csak ha el tudsz kapni! - vigyorogtam rá és kiugrottam kezéból. Egyből futásba kezdtem, de Justin gyorsabb volt és hamar utolért. Derekamnál felkapott és megpörgetett.

Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz. Orrunk már súrolta egymást. Ajkaink már majdnem összeértek mikor hirtelen láttam egy alakot Justin mögött. Nem láttam tisztán, hogy kiaz, de láttam, hogy van valami a kezében. Jobban megnéztem...EGY KÉS! Szólni akartam Justinnak, hogy vigyázzon, de túl késő volt..Úristen! Justint leszúrták!! De ki? És mért? És hogy fogom Justint elvinni egy kórházba??? Egyáltalán túl fogja élni?! Justin a földre rogyott...vérzett erősen...a kés átszúrta a tüdejét, fuldoklik és vérzik. De a sötét alak felém kezdett közeledni...az arca hirtelen tisztává vált...JOHN!!
- John mért tetted ezt?!
- Mert ha nem lehetsz az enyém ne legyél senkié! - nekem esett. Éreztem ahogy a kés több helyen belémfúródik, de egyetlen esélyemnek azt találtam, ha valahogy kiszabadulok a kezei közül.  MEgpróbáltam kifordulni, de hirtelen a szobámban találtam magam.
- JUSTIIIIN!!!! - kiáltottam ijedtemben, de hamar rájöttem, hogy csak álmodtam. Ez volt életem legrosszabb rémálma. John biztos nem tenne ilyet, ő nem ilyen.
- Kicsim minden rendben? - tört be anya aggódva.
- Igen jól vagyok, nincs semmi bajom.
- Mi történt mért sikítottál?
- Csak rosszat álmodtam. Nincs semmi bajom. - mosolyogtam. Ránéztem az órámra. Már negyed 11!!!

Sajnálom

Sziasztok! Sajnálom, hogy a 8. rész ennyit késik, de 2 nyomós okom van rá:

1. Aug. 26-án és 27-én pótvizsgám lesz amire nagyon tanulok, szó szerint éjjel sem alszom már, hogy átmenjek.
2. Az oldal folyamatos átépítés alatt mivel még csak 'Baba' korszakát éli. Próbálom minél szebbre és olvashatóbbra varázsolni. :)
És van 1 bónusz hírem is :D Pár napon belül egy kisebb meglepit fogok hozni ami talán egy kicsit felkelti az érdeklődéseteket a történet további részeire. :) Mivel már nincs túl sok rész hátra ebből a történetből hozok egy rövidke kis összefoglalót, ami igaz elég gyengécske lesz, mivel ez még számomra is új, de rémelem tetszeni fog majd. :)

Ami pedig magát a 8. részt illeti elképzelhető, hogy a jövőhét közepéig nem tudom hozni, de amint túl vagyok a pótvizsgán ígérem itt lesz ;) Remélem nem túl nagy baj, addig is puszi nektek :*
'Az az egy fontos, legyetek jók most, már nem kell túl sok a holnaphoz, legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít!'

7. rész

Íme itt a 7.rész Justin és Amanda különleges második randijáról :d Vajon elcsattan az első csók a második randin? Vajon a rajongók mennyire lesznek féltékenyenk Amandára? Vajon a papparazzik megtalálják Justint? Amúgy csak szólok ezen a részen kívül már csak 7 rész lesz, ezt csak 14 részesre terveztem, de utána írok egy másikat ugyanide, persze csak ha szeretnétek ;) De addig még sok idő van, addig jó olvasást! :D


Az út vicces volt, sokat nevettünk. Justin és én nagyon sokat beszélgettünk és sok olyan dolgot tudtam megróla amiről még sose hallottam. Nagyon örültem, hogy megbízik bennem.
- Justin, hogy hogy ezeket elmondtad nekem?
- Nem tudom...amikor a koncert után beszéltem veled...egyszerűen megláttam benned valamit ami megfogott..és egyszerűen nem tudlak elengedni. - válaszolta. Bevallom ekkor kicsit sokkot kaptam, hisz Justin Bieber azt mondta, hogy nem tud engem elengedni.
- Nem gondolod azt, hogy egy őrült rajongó vagyok, mint a többi lány?
- Hát lehet, hogy általában az vagy, de most nem. Tegnap este se voltál az a parton. Csak önmagad voltál.
- Ugye tudod, hogy a szobám a posztereiddel van tele?
- Sejtettem. - ,omdta mosolyogva, de abban a mosolyban volt egy enyhe várakozás. Mintha azt várta volna, hogy kitöjön belőlem a dilis rajongó aki csak addig akar vele lenni amyg aláírja mindenét éa utána elfelejtkezik az egészről. Valóban szerettem volna tőle pár autogrammot, de többet jelent nekem, mint pár autogramm és kíváncsi vagyok meddig tudunk elmenni, hogy tényleg érez-e valamit irántam, vagy csak a barátom. Megérkeztünk a McDonald'sba. Bent rendeltünk magunknak és leültünk egy asztalhoz. Minden ember bámult minket. Számomra elég zavaró volt, de Justinon láttam, hogy már megszokta. Két pláza cica jött oda.
- Hey helyes fiú, adsz egy autogrammot?
- Persze lányok. - mondta Justin mosolyogva, de ez a mosoly más volt. Nem olyan volt mint amikor rám mosolyog, hanem olyan..nem is tudom...olyan álmosoly, hogy persze aláírok bármit csak tűnjetek féle. - Tessék.
- Köszi. - ésleléptek. Ekkor láttam Juatin arcán a megkönnyebülést, hogy ismét kettesben lehetünk. Sajnos azonban a két lány után jöttek még páran, mindegyik csinosabb volt mint én és némelyikkel még flörtölt is.
- Minden lánnyal flörtöl. Én biztos csak egy játékszer vagyok. - gondoltam magamban, legalábbis azt hittem.
- Nem vagy játékszer a számomra, te vagy az első akivel a Meet&Greet után is találkozom. - micsoda? Hangosan kimondtam amit csak gondoltam?! Ennyire ostoba volnék?! Most úgy érzem elsülyedek szégyenemben.
- Umm..hallottad amit mondtam?
- Igen - kuncogta.
- Justin.
- Igen?
- Tudod..én is egy őrült rajongó vagyok, de most, hogy jobban ismerlek és látlak normális közegben úgy, mint egy normális embert...és mióta randizgatunk...csak annyit szeretnék mondani, hogy nem azért akarok veled lenni, mert híres vagy..nem a hírnevedért szeretlek...mikor még nem ismertelek ennyire és csak egy híresség voltál számomra én meg csak egy rajongó...sokszor csak a hírnevedért akartam veled lenni, hogy én is lehessek valaki, de tudnod kell, hogy ez már a múlté...tudom, hogy jó ember vagy és minden felszínességem a múlté mióta ismerlek. - csak bámult rám és mosolygott. - Muszály volt ezt elmondanom, mert nem akarom, hogy azon gondolkodj, hogy mikor tör ki belőlem a rajongó, akinek csak arra kellesz, hogy kapjon pár autogrammot és semmi több. Mikor veled vagyok, önmagam vagyok.
- Örülök, hogy ezt elmondtad. Mivel sajnos 3 nap múlva elmegyek, szeretnék veled attól még beszélgetni, szeretném a kapcsolatot tartani veled. Kedvellek és mikor ezt mondom úgy értem, hogy nagyon nagyon nagyon kedvellek. Nemcsak a kinézeted tetszik, hanem a személyiséged és még sose találkoztam ilyen különleges lánnyal mint te. Van benned valami ami magával ragadt és ez a valami még Caitlinben sem volt meg soha. Senkiben sem volt meg.
- Köszönöm, ez jól esik nagyon. - mosolyogtam rá.
- Gyönyörű a mosolyod, tudtad? - de aranyos, érzem ahogy pirulok. Ezek után pár percig csöndben voltunk, majd mindenféléről beszélgettünk. Felszabadultam, hogy elmondhattam neki ezt. Örülök, hogy tudja, mit érzek iránta. Nagyjából fél tízig voltunk a mekiben, majd kimentünk a partra. Csak ültünk és beszéltünk. Néha még mindig eszembejut, hogy sose hittem volna, hogy valaha Justin Bieberrel fogok randizni. Természetesen álmodoztam róla, de ki nem? Háromnegyed tizenegy körül elindultunk haza. Justin ismét elkísért az ajtóig. Az ajtó előtt csak bámultunk egymásra és én ismét elvesztem a gyönyörű barna szemeiben.
- Nagyon jó volt a ma este, köszönöm Justin.
- Nem, én köszönöm. - mindketten elkuncogtuk magunkat. Elkezdtem közeledni hozzá..már csak pár centire voltunk egymástól mikor a kezemet a nyaka köre fontam, ő pedig a derekamat karolta körbe és közelebb húzott magához..és megtörtént..ajkaink össszeértek...az ő puha ajkai az enyéimen pihentek..csak egy apró csók volt, nem nyelves smárolás, de mégsem akartam, hogy elmúljon. Szívem szerint megállítottam volna az időt, hogy ez a pillanat örökké tartson. Mégis én hagytam abba ezt a meseszép pillanatot. Egy fél lépést tettem hátra, ránéztem és éreztem, hogy pirulok, ezért szorosan hozzábújtam, hogy ne lássa.
- Szóval  a második randin csókolózol?
- Nem, csak akkor csókolózom, ha tudom, hogy ha nagyon kedvelek valakit. - mosolyogtam rá. Csillogtak a szemei. a leggyönyörűbb csillogó szempár volt amit valaha láttam. Tudtam, hogy neki is haza kell mennie (pontosabban csak vissza kell mennie a hotelbe ahol megszálnak) ezért adtam neki egy búcsú puszit az ajkára és jóéjt kívántam neki. Mikor láttam, hogy elhajtott a kocsival, csak akkor mentem be a házba. Felrohantam a szobámba, felhívtam Laurent és elmondtam neki. Persze ő csak sikítozott és gratulált szüntelenül. Mikor letettünk felmentem Facebookra és írtam Johnnak:
"John figyelj, tudod, hogy te vagy a legjobb barátom, de beszélnünk kell, gyere holnap tizenegyre a partra." Felmentem gyorsan Twitterre Justin profiljára. A mai napon csak egyet tweetelt eddig:
"Jó volt a ma este, még mindig Californiában vagyok és jól érzem magam egy különleges személlyel :)" 100%ig biztos voltam, ogy ettől a lányok kifognak akadni, de nem érdekelt, válaszba tweeteltem neki: "Csodás volt a ma este egy különleges emberrel ;)" Ezek után lemostam a sminkem és bebújtam az ágyamba. Amíg el nem aludtam csak a csókra tudtam gondolni.